Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

8. Vargha János körösi tevékenysége (1831-1836)

vezető ároknak.

21 Összesen 74 729 gyalog, 184 hajós, 227 szekeres napszámot használtak fel. A számokból is látszik, hogy az érdekelt Bihar és Békés megyék 1832ben a legnagyobb gondot a Berettyóra fordították. 1832. április 5-én Bihar megye állandó vízi gyülekezete tanácskozott, ahol a műszaki problémák mellett anyagi kérdések merültek fel. Az új csatornák ásását, melynek költségeit a birtokosok vállalták, nem lehetett a pénzügyi lehetőségek függvényében bármikor abbahagyni. Ezért kérték a biztost, eszközölje ki számukra, hogy kölcsönt vehessenek fel a sóalapból, a megye vezetősége pedig intézkedjék, hogy a földesurak, holdanként 6 krajcárt számítva fizessék azt vissza.

22 1832 szeptemberében a pénz megérkezett Nagyváradra, amikor Bihar megye vízi küldöttsége helyszíni szemlék után a következő munkák elvégzésében állapodott meg: A Berettyónál a békés-bihari határtól Csiffig bővítik a csatornát, innen Rábé, Bakonszeg irányában tovább haladnak. A Sebes-Körösnél Tyék rétje, Vizenyő, Úsztató környékén fognak ásni. Folytatni kellett volna a csatornák ásását az Okányon keresztülfolyó Határérnél és a Gyepesnél is, de itt a munkát a békésiek abbahagyták. A csatornázás mellett a bihariak folyótisztítási munkákat is felvettek a tervbe, de ezeket közmunkával végeztették.

23 Míg a bihariak azt sérelmezték, hogy a békésiek nem dolgoznak, utóbbiak arról panaszkodtak, hogy szomszédjaik az ásással rájuk zúdítják a vizet. Különösen súlyos volt a szeghalmi és füzesgyarmati uradalom helyzete, ahol még a Hortobágyból jövő ár is kárt okozott.

24 Az volt a békési vezetőség véleménye, hogy a három érdekelt megye (a csatornát ásó Bihar, a tiszai árvíz Hortobágyon keresztül történő levezetésére törekvő Szabolcs és az árvizektől félő Békés) külön-külön munkája ebben a formában teljesen felesleges. Ezt nyilatkozták: „azért minekutánna mai közönséges gyülekezetünkbe is meg lennének a felől győződve, hogy a regulatio tárgyát tevő s elkülönözött törvényhatóságokat formáló vidékre comissionaliter megállapított munkáknak egyetértés nélkül, különködve, önző tekintetekből való végrehajtása, valamint a nyilvános megállapodásnak ellenére ugyan, szinte úgy czél irány talán na k, sőt károsnak mondattathatik."

25 A munka folytatására, az uradalom és a lakosság igényeinek kielégítésére a közgyűlés Bodoky Mihály tói várta a megoldást. Bodoky már 1831ben térképet készített a Füzesgyarmathoz tartozó Bucsa környékéről, melyen 31 347 hold elöntést ábrázol (XX. sz. térképmelléklet). A Berettyó to-