Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

A gimnázium önálló oktatási intézménnyé válásához nélkülözhetetlen un. Sütő utcai telek megszerzéséért 1836 óta már jó két évtizeden át versengett a „közvetlen szomszéd jogán" az evangélikus egyház és a város: kié is legyen (vagy milyen arányban kerüljön fölosztásra) a VI. Károlyról elnevezett „roppant kaszárnya" és annak kiegészítő részeként funkcionáló, lebontásra ítélt öreg és dísztelen sütőház telke. A királyi döntés azonban egyre késett. Végül a türelmét vesztő Székács, kit egyháza sürgető gondja sarkallt, úgy vetett véget a bécsi központi hatalom és hivatal bosszantóan kicsinyes packázásainak, hogy az 1860 júliusában főkormányzóvá kinevezett Benedek Lajos táborszernagy hasznos tanácsára - az államhatalommal ujjat húzni nem akaró egyházi főhatóságtól függetlenül - egyenesen a királytól kért audenciát, megkerülve mind a Vay Miklós vezette kancelláriát, mind a kancellária túl érzékeny referensét: a konzervatív Zsedényi Edét, és annak rendje és módja szerint a kijelölt időben megjelent a király előtt, aki „ a pesti gyülekezet főbbjeivel" közösen szerkesztett folyamodványt megértéssel fogadta, és a kérést teljesítette. Ekkor rótta meg Székácsot az egyházkerület a hivatalos út megkerüléséért, illetve ama Zsedényinek Bécsben tett ígéretéért, hogy az államadó befizetését sürgető „ ultimátumot" a hivatalos decretum megérkezése után a szószékről kihirdeti. Meg is tette. Nem kétséges: az öntevékeny manőver és a hozzá tapadt „ önkéntes cselekedetek" fölött - jóllehet azok egyházi szempontból jelentős sikerrel jártak - nem hunyhatott szemet sem a szuperintendens, sem az egyházkerület. Nem kockáztathatták sem a szuperintendencia erkölcsi hitelét és tekintélyét, sem a bevett ügyintézési mód zavartalanságát. Tisztában volt ezzel Székács is, s a maga részéről ekként zárta le kézírásos emlékiratában a kényes ügyet: „Tudom, hogy a kerületi gyűlés jegyzőkönyvében meg vagyok róva, de a gymnasium épületének le volt téve alapja". S ez volt a lényeg. Ezzel a nehezen megszerzett „legfelsőbb" hozzájárulással válhatott a mai Deák tér az idők során a magyar evangélikusok igazi centrumává nagy kisugárzó erejű központjává. A hosszú huzavona után végül is 1861-ben került az egyház birtokába a telek. A Gerster Károly-Frey Lajos tervezte háromemeletes pompás épületben (a főváros akkori legszebb tanintézetében) pedig 1864. szeptember 15-én indult meg a gimnáziumi oktatás. Székács hitének tántoríthatatlanságát, helytállásának elszántságát nagy mértékben fokozta és erősítette az a szubjektív indíttatású tény, hogy a gyülekezet annak idején éppen az ő életrevaló indítványát pártolva és elfogadva döntött úgy, hogy a gimnázium - az egyházi és iskolai érdekek 80