Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

előmozdítására. Másfél évtizeddel később Tököly Száva úgynevezett alapítványi nevelőintézetet (Tökölyanum) állított fel a pesti tudományegyetemen tanuló tehetséges, de szegény szerb ifjak számára, ahol tanulmányaik végéig ingyen lakást kaptak és jelentős anyagi támogatásban - ösztöndíjban részesültek, A táguló világ, az új környezet nem jelentette, nem jelenthette tehát Székács tanítványa számára a régies kisvárosi élményekkel és érzelmiszemléleti gyökerekkel való egyértelmű, merev szakítást. Legfeljebb csak a szűkebb pátriával vált kicsit lazábbá a kapcsolata. Szabad vallásgyakorlásában nem akadályozta senki és semmi; új környezetében bátran építhetett gyermekkori délvidéki élményeire és tapasztalataira, s netán az iskolában nem is mindig, a baráti és rokoni összejöveteleken zavartalanul beszélhette a „rác" nyelvet, amelyről Vitkovics Mihály azt állította, hogy „a görög és olasz után egy nyelv sem gyengébb (értsd: hajlékonyabb), egy sem éneklőbb és pergőbb". Székács számára is új lehetőségeket és újfajta kötelezettségeket tartogatott Pest, ahol személyes kapcsolatba került a magyar szellemi élet nagy tekintélyű vezéreivel: a Vörösmarty - Bajza - Toldy triász tagjaival. Rájuk bízta munkája költői értékének a megítélését. Lépése megfontoltságra és nem kis bátorságra vall. A lehető legjobban és legszerencsésebben cselekedett, amikor a Szerémségből magával hozott szerb hősregék kéziratával éppen az ő ajtójukon kopogtatott, tőlük - a legnagyobbaktól és legautentikusabbaktól - kérve nyílt, őszinte bírálatot és további munkát, fordítói feladatot. Ez a szellemi megmérettetéshez kötődő egészséges kapcsolat több szempontból is meghatározó erejű volt Székács életében. Nemcsak a szellem embereivel és a földi hatalmasságokkal való viszonya, társalgási stílusa és módja lett természetesebb és fesztelenebb, hanem el is jegyezte magát az irodalom beható szolgálatával is. A sok gondú és hangyaszorgalmú reformkor lelkes építője, a magyar szellemi elit reménydús tagja lett. Megnyíltak előtte a Koszorú és az Auróra hasábjai. Számos pályakezdő és már befutott íróval, poétával kötött ismeretséget vagy barátságot. Olyan költői művek „ honosítására" kapott felkéréseket, amelyeknek sikeres átültetéséhez mindenekelőtt a Nikosztól Karlócán tanult hellén nyelv-és kultúraismeret értő alkalmazása és ügyes hasznosítása kellett. Kissé váratlanul hat talán, hogy Vörösmartyék nem a szerb népköltészeti termékek további folytatólagos feldolgozására ösztönözték, pedig mindhárman lelkes örömmel köszöntötték ebbéli fáradozásait. Annyira, hogy Bajza például még a délszláv énekek és népballadák tolmácsolásával 46