Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

legyenek is - mindenekelőtt egymás jobb megismerését, a politikai jelenségek tisztább és összetettebb látását, a békés egymásra találást kell hogy szolgálják. Ennél pedig nem lehet semmi előrébb való és fontosabb. Székács fordítói kedvét és elszántságát más tényezők is befolyásolták, így a Nikolics család közvetlensége és példás embersége, az a finom tapintat, amellyel maguk közé fogadták és átsegítették az első találkozások izgalmain és nehézségein, aztán a karlócaiak szívélyes barátsága, a körükben észlelt szokatlanul erős kulturális érdeklődés, az értelmiségiek egymás iránti feltétlen bizalma és felhőtlen, nyitott kapcsolatrendszere, nem kevésbé az a megbízható, önzetlen segíteni akarás, amellyel megkönnyítették és elősegítették számára a szerb népdalok és hősregék motívumainak pontos értelmezését (az 1836-ban nyomtatásban megjelent kiadványban több mint 300 értelmező-magyarázó jegyzetet találunk), s utoljára de nem utolsó sorban az az érzelmihasonlóság, amelyet egyrészt a magyar reformországgyűlések sikerei nyomán sarjadó bizakodó hit és nemzeti öntudat, másrészt a Dunán-Száván túli Szerbia önállósulása, törökök fölötti győzelme táplált. Rudna és Karlóca szerencsésen fogta össze és vetítette Székács szemei elé a szerb társadalom mindkét pólusát: a szellemi és társadalmi arisztokráciát és a dolgos, józan népet. Ennélfogva hamar megismerte a délszláv mentalitást. Mint műfordító, nagy hasznát vette mind az előkelőségek körében ellesett nagyúri gesztusok, szenvedélyes viták, heves indulatok, lágy érzelmi megnyilvánulások ismeretének, mind azoknak az alapos megfigyelésekre támaszkodó értékes tapasztalatoknak, amelyeket a többnyire faluról jött tanulók jámbor viselkedéséről, beosztó takarékosságáról, olykor kényszerű igénytelenségéről, ám mindezek ellenére is egészséges észjárásáról és emberséges gondolkodásáról szerzett. A szöveggel való érzelmi azonosulást, adott jellemek hűségét, a képes nyelv: a népi szimbolika értését és reális értelmezését köszönhette nekik. Székács e sokszínű és gazdag népismeret birtokában természetesen nem a többnyire külsőségekre adó és építő szimpatizáns idegenek felszínesebb érdeklődésével közelített Vuk Koradzsics népköltési gyűjteményéhez. Ő nemcsak megmártózott a szerb-horvát népköltészet tavában, hanem közvetlen és tartós kapcsolatba került vele. Innen adódik az az érzelmi-hangulati többlet, az a belülről nézett és érzékelt világ, az a természetes látás- és előadásmód, amely fordítását (a Vitkovics Mihályét kivéve), elődeiétől és kortársaiétól hangban és minőségben egyaránt megkülönböztette. Ezért bizonyult korszakos jelentőségűnek, noha nem tartozik a magyar műfordításirodalom csúcsteljesítményei közé. Jóval mélyebb hatást keltett mégis, mint a Bajzáéké; átéltebt? és hitelesebb, erőteljesebb és objektívebb közvetítője lett a szerb léleknek és népköltészetnek. 37