Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

meg az alkalmat, hogy a nyelv megtanulása által azoknak (mármint Vuk Karadzsics köteteinek) közelebbi megismerésére képesítessem magamat". Tetszett a gondolat az érseknek is, kinek nagy öröme volt, midőn nemsokára szerb nyelven beszélgethetett velem, de még inkább midőn a szerb dalok szépségét fejtegettem, és néhány fordításomat felolvastam előtte. Ő Gőthe (sic!) munkáját is csak tőlem hallotta, s azonnal felismertük benne a caesura és a fordítás hiányait, de, per se, bámultuk a genialitást, mely nála a hűséget pótolta. Ezen túl nagyon neki adtam magamat a fordításnak" - írta a kezdetre visszaemlékezve. Székácsot vitathatatlanul a dalok erős vizualitása: a képszerű nyelv, a népi szimbolika helyes értelmezése és a mondandó áradó frissesége nyűgözte le, nem a zeneiség, bármily mélyen foglalkoztatta is a sormetszet - a cezúra - és az énekelhetőség viszonya. Feljegyzései igazolják: tisztelte a vers akusztikai elemeit, a ritmust és a rímet is, ám többre tartotta azokat a gondolati-tartalmi értékhordozókat, azokat a jellegzetességeket, amiket a befogadó tudat a művekből rögzíteni tud. Egyik első próbálkozását, A mosdó leánykát 1829 karácsonyán a következő sorok kíséretében küldte el a Koszorú neves szerkesztőjének, Vörösmartynak: „ ...felvidítottak a Szerbus köznépdalok, csakhogy nem érthetek egyet magammal, vallyon egyedül mértékre, vagy egyszersmint Cadenriákra is szorítsam fordításomat, minthogy ezek mind danoltatnaka Szerbus néptől! Tanátsot magamon kívül senkitől sem kérhetek, mert ezen a tájon a magyar igen ritka, kivált a tudós Magyar". Vagyis komolyan foglalkoztatta a verszene és a fordítás teóriája. Az, amit mint hiányosságot Karadzsics elméletében és Goethe fordításában felismert. Közelebbről: igaz-e a hősi énekekben a 10 szótagos trocheusi sor kötelező volta, meg hogy a negyedik szótaggal a szónak is végződnie kell, mert a második versláb után - az énekelhetőség érdekében - cezúrának kell következnie, továbbá hogy elhagyható-e, szükségtelen-e a gondolatok tagolását is segítő, összecsengő rím - a kádencia - a sorok végén. A maga részéről a mellett a kézenfekvő megoldás mellett döntött, hogy „egynéhány jambusokban írt kisebb dalt kivéve", trocheusokban fordít, „részint mivel a szerb dalok nagyobb része - ha nincs is trocheusokban írva, legalább trocheusokban van danolva, részint mivel tudom, hogy a mértékkél a művészetnek s a művelt fülnek tartozom. Itt azonban inkább mérték elleni hűtlenséggel kívánok vádoltatni, mint hűtlenséggel az eredetinek értelme szerint. A caesura tekintetében pedig azon szabadsággal éltem, hogy az összetett szókat vagy elválasztva írám, ha a caesura az elsőre esett, vagy legalább elválasztva írottnak gondolám". Az úgynevezett „szerbus manir" titkainak és akusztikai sajátosságainakbeható kutatása ellenére Székács mindenkor a gondolat elsődlegessé32