Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

nevelését a család - mindenekelőtt az édesanya - kívánságának megfelelően „nyilvános iskoláztatással" kösse össze. A Temesvártól délnyugatra eső, alig több mint ezer lelkes Rudna a maga sokszínű (szerb, magyar, román, német) lakosságával hamar felkeltette érdeklődését. Az a 3-4 hónap, amit közvetlenül a megérkezése után egyfolytában a kis falucskában töltött, valójában az akklimatizálódás jegyében telt el. Ismerkedett a tájjal és a néppel - a természeti és társadalmi környezettel. Ekkor épített ki bensőséges érzelmi viszonyt tanítványával és a Nikolics családdal; ekkor sajátította el a házi rendet és tisztázta magában a szíves vendéglátásáról ismert házigazda rokoni és baráti kapcsolatait; itt és ekkor szerezte első benyomásait a görögkeleti egyház templomi rendjéről és liturgiájáról; a teokratikus alapon nyugvó magyarországi szerb egyház szervezeti felépítéséről - hierarchiájáról; a papok-tanítók által irányított „nemzeti mozgalom"-ról s vele a görögkeleti egyház kebelében dúló elvi ellentétek valós indítékairól. Azaz a gyorsabb társadalmi átalakulást akadályozó és mindössze néhány papi személy által értett ortodox egyházi nyelv makacs főpapi védelmezéséről (roppant alkalmas eszköz volt titkos hírek és közlemények továbbítására), illetve a felvilágosult gondolkodású szerb reformerek (Dositej Dimitrije - Obradouic, Vuk Stefanovic Karadzic stb.) gyökeres szemléletváltást követelő, újat és nemzetit sürgető (nép nyelvére átültetett biblia és liturgia) koncepciójának érdek- és nemzetegyesítő politikumáról. A Nikolics család szolgálatában eltöltött 5 év Székács szellemi- szemléleti gyarapodásának értékes időszaka lett. Nemcsak azért, mert teljes pőreségében tárulkozott ki előtte mind a Fruskagora apró kolostorainak, mind a „magyarországi szerbek Sionjának": a karlócai székesegyháznak és a hozzá szervesen kapcsolódó papneveldének és gimnáziumriak szigorú életvitele és puritán vallásossága, s ezáltal egy a mi alföldi és nyugatdunántúli vidékünkön alig ismert felekezet rituális szokásait, teológiai eszmerendszerét, hitbuzgalmi tevékenységét tanulmányozhatta, hanem mert a Nikolics család szerteágazó kapcsolatai révén bepillantást nyerhetett az ébredő szerb nacionalizmus vezető képviselőinek gondolkodásmódjába is. A kor minden akut kérdése érdekelte ezeket a tekintélyes urakat: a nyiladozó etnikai tudat, a nép nemzetbe emelésének szükségessége, a tudatos népnevelés és nyelvművelés szorgalmazása, különböző állami és társadalmi szervezetek, intézmények létesítése, az egyházi és népi értékek egymáshoz közelítése, az anyanyelv és a vallás szerepe és fontossága (sorrendisége) a nemzeti tudat értékrendjében, stb. Az említett mázsás gondokat már Kara Györgye (Czerny György) 1804-es és még inkább Milos Obrenovics 1815-ös törökök fölött aratott győzelme az égető politikum rangjára emelte. Nagy diadalaik nemcsak Szerbia 29