Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

mások akaratának engedve úgy forgatják elvtelenül és gyáván „ véleményüket", mint a vihar a szélkakast. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Székács a kiegyensúlyozott, magabiztos gondolkodó férfi prototípusát Kis Jánosban ismerte fel és tisztelte, aki a Machuk Gábor ajánlólevelében foglaltak megbízhatóságáról meggyőződve, megkülönböztetett figyelemmel kísérte az ő szellemi és erkölcsi fejlődését. Franciára tanította, javítgatta-bírálgatta költői zsengéit, közrejátszott a jobbak publikálásában, csiszolgatta szónoki stílusát és előadói habitusát, felismertette egyéni értékeit, új életcélt jelölt ki számára, megalapozván papi ambícióit. Fejlesztette rögtönzőkészségét, rászoktatta a szabad-előadásra, azon elv alapján, hogy csak az olyan emberi szó hathat mélyen, amely „ szívbéli meggyőződésből eredve, egyenesen a hallgató szívébe lopja magát". Székácsot, szerencsére, nem tette büszkévé és elbizakodottá, hogy az élete delén már túljutott, nagy tekintélyű püspök famulusa lett. Egy nyelven beszéltek. Összekapcsolta őket a csaknem azonos szociális származás és élménykincs. Ennek folytán magas társaságában sem szégyellte egyszerű szüleit és „nemtelen" rokonait s azok sorstársait. Velük érzett, velük tartott, s akár a jobbágyszármazású főpap, ő sem tagadta meg őket: Hogyha hegyen látokpalotát, a gőg jut eszembe, Mely építé, mely büszke urába' lakik. Itt, mert völgybe vonult házat szemlélek, amelyet Lombok rejtenek el, és csalit árnya fedez, Szende szerénységet sejt lelkem, s ritka középszert, Se sejtést egy hon jobbjai ámenezik. (A rá tóti kertben) Eszményibb tanítómesterre nem is akadhatott volna. Igazi ideál volt. Emberséget és természetes jóságot sugárzó egyénisége, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó széles látóköre őszinte tiszteletet váltott ki híveiből. Hasonló akart lenni hozzá. Nem a külsőségek ragadták meg, hanem az emberi nagyság. Nem a gesztusait, gesztikulációit utánozta, mint mások; előadói stílusát és modorát kívánta elsajátítani és magáévá tenni. Mindenekelőtt szónoki beszédeinek gondolatgazdagságát, erős szenvedélyektől mentes logikai okfejtését és belső fegyelmét. Jól látta a 60. életévéhez közeledő főpap markáns egyéniségének legszebb jellemzőit. Vagyis a példás életű erkölcsi tanítót, az emberi méltóság felismerésére és tudatosítására ébresztő erőt és tisztaságot tisztelte benne. Kis János, aki méltán vált Székács számára a soproni évek legmeghatározóbb tényezőjévé és élményforrásává, a kor egyik legvilágosabban, 26