Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

séges közösséggé formálni. Oktatói-nevelői mélységesen hittek az ész, az értelem mindenhatóságában, a szellemi és erkölcsi előrehaladás feltartóztathatatlanságában, a folyton tökéletesedő élet- és szemléletmód győzelmében. Ennek megfelelően kissé túlértékelték a teóriát - az elvont igazságokat megfogalmazó szépséges elméleteket. Nem számoltak azzal, hogy az eszmény és a realitás - az ideál és a való csak különleges esetekben, csak nagy ritkán esik egybe. Meg voltak győződve arról, hogy az élet nagy küzdelmében végre-valahára a „jó" kerekedik fölül a „rosszal", a gonosszal szemben. Úgy edzették tanulóik hitét, hogy alig figyelmeztek a valóságra; elkendőzték a bajokat, keveset törődtek a visszahúzó, retrográd vonásokkal és erőkkel. Annyit feltétlenül el kell ismernünk, s ez nem kis dolog, hogy tanítványaikban - olykor más és más kicsengéssel és előjellel bár - sikerült elplántálniuk az értelmes és hasznos munka tiszteletét, a közös haza szeretetét, az egyszerű emberek jogos érdekeinek felismerését és képviselését, a nép ügyeinek vállalását és az önépítés, öntökéletesítés kötelezettségét. Székács tudásvágyát sem altatták el az időt rabló „kenyérkereseti" kötelezettségek nehéz erőpróbái. Nem elégedett meg annyival, amennyit az iskolai tantervi előírások és tanári követelmények kívántak. Többre vágyott. Szerencséjére nevelői is szívesen segítették. Különösen az iskola második fénykorának érdemes igazgatója, a Skolka Andráshoz méltó, fáradhatatlan „ dicső lélek": Benka Ádám járt elől jó példával. Sok elfoglaltsága ellenére is szíves örömest foglalkozott vele. Halálára írt ódájából idézzük: Dicső lélek! Te a szellemélet Ébresztője bennem, szent alak! Óh, hogy olvadhatnék össze véled, Hogy mindig enyémnek mondjalak, Óh, e dallal, bár szívem sugallta, E célt el nem érem, jól tudom; De igen, ha mint lelked javallta, Pályám hozzád-méltóan futom. Eszménye, példaképe lett Benka, aki a Skolka távozásával szinte törvényszerűen beállt időleges pangás-sorvadás után pezsgő diákéletet varázsolt a régi helyén, újra felélesztvén a szülőkés a tanulók érdeklődését az iskola iránt. Az eredetileg nem oktatási célra készített épület egy-két év alatt szűknek bizonyult, úgyannyira, hogy amikor Székács befejezte tanulmányait, olyan kicsi és roskatag volt már, hogy alapos felújításán túl 15