Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

virrad a jobb remény, Épül a rabság tüntivel a beteg; Szűn lázas álma, vére csendes, Lelke derült, epedése józan..., és hogy az „összetartás lelke" olyan honépítő munkára, olyan nemes versenyre serkenti a haza fiait, mellyel országunkat és hazánkat a ... hír, dicsőség és erényben Gazdag utók viruló hazájá-vá teszik. (Ismét reménylek, 1873) 1876 májusában - a hitükről bizonyságot tevő ifjak konfirmációja után egészségi állapotában szomorú változás következettbe. Ágyba kényszerült, és betegségéből többé nem épült fel. Július 29-én meghalt. Augusztus l-jén temették el nagy részvét mellett a kerepesi úti temetőben. Sírjára - ahogy BenkőIstván fogalmazott- „egy orosházi ember kegyeletes gondoskodása egy kendő orosházi földet is borított, hogy édesebb legyen a pihenés a szülőfalu hantjai alatt". Mi pedig azzal erősítjük meg e gesztus szép realitástartalmát, hogy arra figyelmeztetünk: Székács gyakorta használta írói álnévként az „Orosházi" nevet. Az Akadémián Ballagi Mór, a Kisfaludy Társaságban Győry Vilmos méltatta érdemeit. A budapesti magyar evangélikus gyülekezet pedig díszes emlékkővel jelölte meg sírját, amit 1877. október 31-én (a reformáció emléknapján) veje és utóda: Győry Vilmos avatott fel a Királyok Könyve II. részének 23. fejezete 17. versének, alkalomhoz illő, kissé módosított igéjével: „És monda a Király: Micsoda síremlék ez, amelyet látok? Felelének neki a városbéli férfiak: Az Isten emberének sírja ez". Nem tévedett - valóban Isten embere volt. 1910-ben az Egyetemes Gyámintézet előzőleg már említett félévszázados ünnepségén Kovács Andor orosházi lelkész elnökletével megalakult a Székács szoborbizottság és megindult az országos gyűjtés, amely túlnőtt az egyházi kereteken. Az Orosházi Közlöny 1912. március 10-i közlése és összesítése szerint addig már 342 adakozó 4753 korona 43 fillért juttatott el a szoborra, s nem volt kétséges, hogy a jól szervezett mozgalom teljes sikert arat. Az összegyűlt tetemes summa azonban a 20-as évek nagy inflációjának eredményeként elértéktelenedett, s az emlékmű nem készült el. Sic transit gloria mundi! Székács szobra nem lett sem intő-, sem reményjel Orosházán! 125