Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Arany Trombita sokat szenvedett költőjének: Sárosy Gyulának a temetésén 1861 novemberében, amikor is megrázó szavakkal méltatta Kossuth lelkes hívének őszinte hazaszeretetét, példás helytállását és keserű száműzetését, kifejezvén egyben a 12 évi szünet után újra alakult társaság bánatát az eltávozott nagy hazafi dalával hajtván fejet embersége előtt, abban bízván, hogy Tán a virág sírján, ha kikél, Álmairól mindent elbeszél Aztán a Kisfaludy Társaság Évlapjai adott teret több sikerült írásának is. Itt jelent meg például a II. évfolyamban (1842) A szatíráról írt s a társaság közgyűlésén felolvasott értekezése; ez publikálta 1845-ben a Hogyan lehet könnyen meggazdagodni, majd 1864-ben már a folyóirat Új folyamában az Új biblia című szatírát s élete utolsó éveiben több mint 20 epigrammáját és hat Horatius ódafordítását. Hamar közkedvelt szerző lett. Költői kísérleteit, cikkeit, verseit szívesen közölték a kimondottan egyházi, vallásos folyóiratok (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Protestáns Lelkészi Tár, Lelki kincstár, Házi Kincstár,Protestáns Naptár) éppúgy, mint az időszaki sajtó más, jelentős orgánumai [Auróra, Athenaeum, Pesti Divatlap, Emlény, Árvízkönyv, Nemzeti Almanach, Új Magyar Múzeum, Részvét könyve, Vasárnapi Újság, Fővárosi Lapok, Magyar Bazár, a Magyar Tudós Társaság Évkönyve) stb. Szerették, mert jó szellemű intelmek, komoly erkölcsnevelő-nemesítő tudósítások, találó helyzetképek, élvezetes történetek, sajátos emberi gyarlóságokra figyelmeztető moralizáló írások megbízható szerzője volt. Határozottan elítélte pl. az álhumanista „jóságot": Ő maga jó ember, kár, hogy szolgája gaz ügynek, Hej, gyanús a jóság, mely gonosz ügybe vegyül, a dicsekvő, kérkedő adakozót: A hálátlannál nincs rútabb senki, - kivéve Azt, aki jót egyedül hála fejébe' mivel. A kölni dóm látványával a nemzeti egység hiányára s a széthúzás veszélyére int: Vándor, ha Kölnbe jutandsz, s bámuló lelked elámul A daliás kornak csonka remekje felett: Kérded: ó, szép töredék, te, szakasztott képe hazádnak, Mért állsz fejtelenül, mért derekatlanul itt? 112