Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

1872-ben váratlanul lemondott szuperintendensi tisztségéről. Vajon úgy érezte, hogy az Utasításokkal elvégzett már mindent, amit egyháza érdekében tehet, s amit feladatul rárótt az Isten? Vagy csak úgy érezte, mindent megkapott az élettől (a jénai egyetem 1863-ban a teológia doktora címet adományozta neki), s most már szürke eminenciásként, nagy kötöttségektől szabadulva, dicsérheti az Urat? A fennmaradt írások nem árulják el, miért tette. Horatius intelmére figyelt? Fogd ki az agg paripát idejében, míg fel nem botlik ..., vagy az öregedés csalhatatlan jegyeit felismerő, mindössze 53 éves Arany János fáradt öniróniája vezette?: Az élet rajtam egyre nehezül, Kivénültem kortársaim közül, vagy a korosztályok szemléleti harcának nem kívánt áldozatul esni, saját körén belül ismerve fel az alapvető különbséget: „A fiatalság a maga nagy heve, az öregség a maga nagy fagya által vét, ahol vét"; vagy az ősz széphalmi mester: Kazinczy eme másik, Kis Jánosnak tett vallomása ejtette gondolkodóba: „ Nekem nem mi, öregek vagyunk reményem és gyönyörűségem, mert mi már azok sem leszünk, akik voltunk; ifjainktól várok mindent, kik irtva találván az utat, tovább mehetnek, mint mi; őket segéli az idő, mellyel nekünk küzdeni kelle" - s ezért sem maradhat tovább; eljött a visszavonulás ideje? Döntése döbbenetet keltett, s szinte bénítólag hatott. Az egyház sorsáért komolyan aggódókat elkeserítette: „Csak most látjuk igazán és teljes nagyságában az űrt - panaszolta levelében Győry Vilmos -, s még csak képzelni sem tudjuk, ki fogja ezt csak némileg is betölteni". Mi itt - Torkos Károllyal - „nem tudunk senkit, de senkit, aki a lelépőnek csak távolról is méltó utóda lehessen". Egyedül az a gondolat vigasztal bennünket, hogy „kegyednek megkevesbülendő gondjai és fáradalmai kellemesebbé s megnyugtatóbb a kká teendik életének következő éveit, melyeket... olyan s azon foglalkozásoknak szentelhet, amiket leginkább óhajt". Egyik epigrammájában, a Pályánkban így összegezte az öregedő ember dilemmáját: Van dele pályánknak, s vagyon alkonya. Bölcs, ki szerényen Hogyha közelget az est, önmaga visszavonul Munkabíróbbaknak - ha hatásod erélye hanyatlik Átengedni a tért, szép dolog és becsület. Rajta maradni akarni fogyott s tehetetlen erővel, Amíg más leszorít róla, se szép, se dicső. 106