Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

1. Biztosítsa törvény a protestáns ifjak külföldi egyetemeken szerzett diplomáinak nosztrif ikálását, mivelhogy hazánkban nincs sem református sem evangélikus egyetem. 2. A magyar egyetem ne legyen kizárólag katolikus intézmény - taníthassanak benne arra érdemes protestáns tudósok is. 3. A felsőfokú intézményekben (egyetem, királyi akadémia stb.) ne a vallási hovatartozás, hanem az alkalmasság és a tudás legyen a legfőbb kiválasztási tényező. 4. Ne kelljen a protestáns ifjaknak áttémiök, ha a bécsújhelyi katonai, illetve a velencei tengerésziskolába, esetleg a bécsi Collegium Theresianumba kívánnak felvételt nyerni. Több olyan intézmény életrekeltésén buzgólkodott ekkor, amely már a reformkorban is élt és tevékenykedett. Ő mondta ki például már 1843ban a Török Pállal együtt szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban „ a szegénység enyhítésére és a közszellem gyámolítására" szolgáló gyámintézet érdekében az első szót, közvetlenül az után, hogy az egyetemes gyűlés által Drezdába és Lipcsébe delegált 5 tagú küldöttség tagjaként a Gusztáv Adolf Egylet áldásos tevékenységével és szervezeti formájával közelről is kapcsolatba került. Akkor történt ez, amikor a landhofi teológiai vitagyűlésen az ortodoxok és racionalisták - a bibliához betű szerint alkalmazkodók és a Szentírás téziseit az ész ítélőszéke elé vinni és a kor tudományos igazságai szerint hirdetni kívánók vitájához úgy szólott hozzá, hogy mindkét tábor túlzásaira reagálva, lecsillapította a szenvedélyes, heves indulatokat, és a bölcs tolerancia: a megértő szeretet - okos egyetértés magvát, a másság jogának tiszteletben tartását ültette el a viaskodó felek lelkében. Végül nem is került kenyértörésre a dolog. A „pesti előleges gyámintézet" aztán 1844 őszén meg is alakult, a kormány azonban nagyon bizalmatlanul és ellenségesen kezelte. Megakadályozta, hogy a „Gusztáv Adolf anyaegyesülethez" csatlakozzék, sőt tiltakozott tervezett neve ellen is. Ekkor kapta a Magyarországi Ágostai hitvallású Evangélikus Gyámintézet nevet. A bécsi. udvar túlzott félelmének és óvatosságának a jelét tükrözi, hogy az alapszabályát sem engedte nyilvánossá tenni, sőt még az esperesekhez intézett rövid felszólítások szétküldéséhez (tömörüljön a szervezetbe minden evangélikus egyházközség) sem járult hozzá, holott irtóztató volt a szegénység, s nagy szükség lett volna humanitárius egyletekre és intézményekre. Minthogy pedig az 1847-es ínség idején a gyülekezetek olyan szegények voltak, mint a templom egere („a 1...-Í tanító tehénistállóban lakott"), komolyabb külföldi és központi támogatás híján a jobb sorsra érdemes egyesület sem tudott segélyeket folyósítani; ennélfogva be is szüntette működését: „elenyészett". 103