Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vidám Csaba
Csütörtök Kirner (később Kincses) Gusztáv 1927-ben került a csabai evangélikus gimnáziumhoz vallástanárnak. Sült magyar volt, de csakhamar annyira megszerette Csabát és annak népét, hogy elhatározta: ő is megtanul szlovákul. Szlany (később Solymár) Pál hitoktatólelkész barátjától vette a nyelvórákat. Nagy lelkesedéssel és szorgalommal tanult. Egyszer aztán sor került a napok neveinek megtanulására. Pondelok, utorok, streda (hétfő, kedd, szerda) - ment mint a karikacsapás. A stvrtok-nak (csütörtök) azonban hiába rugaszkodott neki Guszti barátunk egyszer, kétszer, ötször, tízszer is. Ezt a kegyetlen szót: stvrtok, jó magyar nyelvének sehogyan sem sikerült kiformáznia. Beletört a bicskája a nagy feladatba. Ezen annyira elkeseredett, hogy örökre abbahagyta a szlovák nyelv tanulását. S bár ezután is még 36 évig itt élt Csabán s bár a szlovák nép iránti őszinte szeretetét mindvégig megőrizte szívében, szlovák szót többé mégsem ejtett ki a száján. Nemes szándéka tökéletes "csütörtököt mondott". [...] Félreértés Bár a csabai evangélikus papok a szlovák istentiszteleteken a mai élő szlovák nyelven prédikálnak, az ótestámentomi textusokat mégis kénytelenek az ó-cseh nyelvű Kralici Bibliából felolvasni, amit a jelenkori csabai hívek már nem értenek jól, sőt, egyes kifejezéseit egyenesen félreértik. Mekis Ádám esperes végezte 1955. jan. 23-án a nagytemplomban a vasárnap délelőtti szlovák istentiszteletet. A szószéken az előírt ótestámentomi textust olvassa (Hós. 11:2.), amelyben egyrészt Isten szeretetéről, ugyanakkor azonban Izrael népének bűneiről is van szó. A textusolvasás során az esperes eljut odáig is, hogy "... a rytinám kadili". Csak most, hogy hangosan kiejtve hallja saját szavait, hökken meg: hiszen ezt a hívek félre is érthetik! De már késő is volt. Az asszonyok odalenn már tömték a kendőt a szájukba, hogy ki ne törjön belőlük a hangos nevetés, a komoly férfiak pedig rosszallólag csóválták fejüket, hogy: ejnye! miket olvas ez az esperes úr a templomban! Persze! Mert az esperes cseh nyelven olvasott ugyan, de az igehallgatók szlovákul értették. És ebből adódott a nagy differencia. A cseh: "rytinám kadili" [bálványt füstöltek - azaz bálványt imádtak] annyi, mint: "és a fenekünket füstölték". A to je vefky kilembsYg! - Mondják ilyenkor a csabaiak. [...] Helyreigazítás Dvaja Slováci spolu vandrovali. Prisli k jednej madarskej dedine. Chceli sa cvicit v madarskej reci a preto sa usniesli: zatymto sa aj medzi sebou budú shovárat 4 po madarsky. [Két szlovák együtt vándorolt. Egy magyar faluhoz érkeztek. Gyakorolni akarván a magyar nyelvet, megállapodtak abban, hogy ezután egymás között is csak magyarul fognak beszélni.] Ako si sadli na garáde, aby si trochu zajedli, jeden sa ozve [Ahogy az árok partjára leültek, hogy kicsit falatozzanak, megszólalt az egyik]: - Hocide ászt a tanyisztrát! Druhy ho chce napravií [A másik ki akarta igazítani]: - Ugyan ne magyarázz-hadarázz itt össze-vissza, mondjál ki csisztán: Taszir-nya! [...] 309
