Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

eszkimót is. Mikor megnézte, föltűnt neki, hogy az eszkimó hírtelen elkezdett pislogni. Sztraka tovább ment, de a dolog nem hagyta nyugodni. Visszament hát, még jobban megnézte magának az eszkimót, aki most már egészen riadtan pislogott. - Janó! - kiált rá Sztraka - a ci si to ty? [- hát te vagy az?] - Ja, Pán Fébiró, kiren szipen! [Én, Főbíró úr kérem szépen!] - A ky fene ty tu robis? [És mi a fenét csinálsz te itt?] - Rybe jen na napszán! [Halakat eszek napszámba.] - Felelte. (Janó feladatai közé tartozott ugyanis az is, hogy nyers halakat nyeldessen -illő fizetségért- a néző szórakoztatására.) [...] Édes anyanyelvünk Az országban sokaknak jelentenek igaz gyönyörűséget Lőrincze Lajos Édes anyanyelvünk című rádió és tv adásai. Nemcsak azért, mert olyan kedvesen, szimpatikusán ad elő, hanem főként azért, mert előadásai nyomán az ember előtt valóban feltárul magyar nyelvünk, édes anyanyelvünk sok szépsége. Nos, ha a csabai nyelv nem is felel meg mindenben a Lőrincze féle szigorú követelményeknek és ha némelyek meg is botránkoznak magyartalanságain, keverékvoltán, nekünk csabaiaknak így is kedves, hiszen "édes anyanyelvünk". Alább majd látunk néhány példát ebből a páratlan, szinte egyedülálló nyelvből. (Sajnos, nyelv- és szójátékokról is esvén szó, nem mindegyik szöveget lehet a magyarban is visszaadni.) A hivatali nyelv A csabai ember szeret szlovákul beszélni, de ez a szlovák nyelv egészen sajátságos, különös nyelv. Nemcsak azért, mert pl. a szóvégi y helyett midig e-t mond, tehát: zene, plakale, krave rucale, pse stekale, hanem még inkább amiatt, hogy a csabai ember a maga szlovák beszédét igen erősen keveri magyar szavakkal. Országszerte ismert, szinte szállóigeszerű a csabaiak szájába adott mondás: "Tájdeme na kergát vízállás megtekint óvat". Különösen hemzsegnek a magyar szavak a csabaiak szlovák beszédében olyankor, ha valamilyen hivatalos ténykedésről, eljárásról esik szó. És ez nemcsak ma van így, már a múlt század közepén említi Haan Lajos lelkész ezt a példát: "Páni kipviselovia na választmányi gyilisi ten vigzis doniesli, zeby sa tűzfalé zvizgálovale a gdo má plany, zeby sa zbintetovav." (Képviselő urak a választmányi gyűlésen azt a végzést hozták, hogy a tűzfalak megvizsgáltassanak s akié rossz, az megbüntettessék.) Vagy a kisbíró doboláskor: "Dáva sa na známost, ze u alispáni hivatalé edon útkaparó álás jesto öresedésbe. Gdo kce ten álás elnyerovaty, nag sa érdekléduje u szolgabíró hivatalé, tan dostane felvilágosítás." (Közhírré tétetik, hogy az alispáni hivatalnál egy útkaparó állás van üresedésben, aki elnyerni kívánja, jelentkezzék a szolgabírói hivatalban, ott kap felvilágosítást.) 308