Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A „Cabiansky Kalendár” jelentősége az alföldi szlovákság életében

Sőt, az eladó lányt, aki szép mintákat tudott kilocsolni, az öregasszonyok szívesen ajánlották a legényeknek feleségül, asszonytársaiknak pedig menyül. Nem egy leány ily módon került főkötő alá. Locsolták nemcsak a szobapadlót, de a járdát is az utcán, a ház előtt, másutt is. A gyerekek számára nagy örömöt jelentett, ha fellocsolhatták a tágas udvart, s vetekedtek egymással, ki tudja szebben csinálni!" [...] Ugyanehhez a körhöz, a néprajzhoz tatoznak a népdalok is. A népdalok, amelyekben mindenütt ezen a világon a nép szívbeli érzései jutnak kifejezésre, akár öröme, akár bánata legyen is. A népdal ezenkívül nagyban elősegíti az idegen környezetben élő nemzeti kisebbséget anyanyelvének megőrzésében. Valamikor Békéscsabán is virágzott a szlovák népdal. A házak ablakaiból, falai közül szombat este és vasárnap délután ugyan inkább a Tranoscius egyházi énekei hangzottak, de a városban, az utcán, lakodalmakban, tanyákon a fonókák, disznótorok alkalmával, aratáskor, szénagyűjtéskor a mezőn is elfogyhatatlanul zengett, szárnyalt • az ajkakról a sok szebbnél-szebb szlovák népdal. "Elfogyhatatlanul" - ezt írtam az imént. Azonban sajnos, ez így nem igaz, mert a szlovák népdal Békéscsabán bizony elfogyott. Tulajdonképpen már a századelőn elhallgatott a békéscsabai ifjak ajkán, más alföldi helységekben -Tótkomlóson, Pitvaroson - kissé tovább élt. Ezért indult a nyomába, felkutatására a szlovák nyelv és dal két békéscsabai szerelmese, Szekerka János és Bavko György. Nemcsak a csabai öregeket faggatták ki s gyűjtötték össze az általuk ismert népdalokat, hanem a megye többi szlovákok lakta helységeit is bejárták. Sikerült is fáradtságos munkával hatalmas dalcsokrot összegyűjteniök. Ezekből a népdalokból a Cabiansky Kalendár több évfolyama is közölt jónéhányat, némelyiknek csak a szövegét, másoknak a dallamát is. Mutatóba egy ilyen népdalnak a szövegét jegyzem ide félprózai magyar fordításban. (Szekerka János gyűjtötte Varga Mihálytól.) Esik eső, szemerkél... Esik eső, szemerkél s én kedvesem csak nem jön. Négy gyertya égett tövig, ötödik is már félig. Mire elfogy hatodik, kedvesem megérkezik: - Nyiss ki, Édes, alszol már? mint az egér megáztam. - Ahol áztál, ott száradj! szeretőm, s nem férjem vagy, máshoz mászkálsz mindennap, hozzám egyszer egy héten, akkor is pont szombaton, mikor legtöbb a dolgom. Mángorolok, vasalok, beszélgetni nem tudok. 89