Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A „Cabiansky Kalendár” jelentősége az alföldi szlovákság életében

Ez a hasznos, de ugyanakkor szép és jó olvasnivaló igen széles skálájú. Szigorúan körülhatárolt tartalmi rovatokat ugyan nem találunk a naptárban, a fejlődés során mégis kialakult néhány állandó témakör, amelyekhez tartozó írások egy-egy számon belül keverten, elszórva lelhetők fel. Ezeknek a témaköröknek ilyes címeket adhatunk: a) ablaknyitás a nagyvilágba, b) történelem, c) életrajzok, d) néprajzi írások, e) versek, 0 elbeszélések, g) alföldi szlovák népi figurák, h) nyelvészkedés, i) gazdálkodás, J) vegyes témák. [...] Az irodalmi anyag áttekintése [...] a) Ablaknyitás a nagyvilágba E cím alá a külföldismertető írásokat soroljuk, amelyekből igen bőven találunk a naptár minden évfolyamában. A Cabiansky Kalendár megjelenése idején földmíves népünk tagjai többé már nem voltak azok a régi, helyhez kötött emberek, akik soha életükben át nem lépték falujuk határát. Az első világháború után voltunk. Hazánk férfi lakosságának jelentős része, a szlovák nemzetiségűek is, bejárták a frontokat, hadifoglyokként idegen országok-ban, idegen népek között éltek hosszabb ideig, megismerkedtek velük és az itthonitól eltérő életkörülményeikkel. Hazatérve aztán természetesen sokat meséltek családjuk tagjainak a látottakról, felébresztve bennük is az idegen országok és népek iránti szomjas kíváncsiságot. Nos, a Cabiansky Kalendár ezt a kíváncsiságot messzemenően igyekezett kielégíteni, s mint már említettük, bőségesen hozott ily irányú anyagot. [...] E cikkek írója csaknem kivétel nélkül a naptár világlátott, sokat utazott szerkesztője, Szeberényi Lajos Zs. volt. Különösen is szeretett írni a demokratikus életberendezettségű, művelt, gazdaságilag fejlett, tehát népünk elé példaképül állítható észak-európai evangélikus népekről. Országismertetései nem szenvtelen előadások, hanem a másutt található jót kiemelte, aláhúzta, saját népe figyelmébe ajánlotta s a jó példa követésére buzdított. Vegyük pl. a Dániáról szóló írását. Nem elégszik meg az ország földrajzának, történetének ismertetésével, de részletesen, lelkesen szól a fejlett mezőgazdaságról, a virágzó földmíves (tej - )szövetkezetekről, a nép egyedülálló műveltségéről, s annak egyik tényezőjéről: a dán paraszti népfőiskolákról. Pl. így ír: "Amikor Amerikából elkezdtek búzát exportálni Európába, akkor a dán gazdák a tönk szélére jutottak. Ekkor bölcs vezetőik figyelmeztették a népet, hogy tanácsos lesz valami új módon gazdálkodni, át kell térni a szarvasmarha-tenyésztésre és a sertéshizlalásra. E kis 86