Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása

azonban 1947-ben 682 lélekszámú új gyülekezet alakult. Templomuk nincs, az istentiszteleteket a ref. templomban tartják. Lelkészlakásnak való épületet vásároltak. Szolgálati nyelv a szlovák. 6. Zemianska Olca (Nemesócsa) Jellegzetesen "áttelepült" gyülekezet. Lélekszám az anyaegyházban 210, Calovo (Megyer) filiában 325; ez utóbbiak Békéscsaba mezőmegyeri leányegyházából valók. Az egyházközségnek van paplakja, istentiszteleteiket a ref. templomban tartják. A szolgálati nyelv a szlovák. E felsorolt gyülekezetekbe a Békéscsabáról kitelepült 6.200 evangélikusból tehát kb. 6.000 jutott. Ezek a gyülekezetek mind az úgynevezett Dunajsky Seniorátba, a Dunai Egyházmegyébe tartoznak, amelyik Szlovákia legnépesebb ev. egyházmegyéje, hiszen lélekszáma kb. 60.000 s tagjai csaknem valamennyien Magyarországról áttelepült szlovák evangélikusok. A lakosságcsere lefolytatása idején a szlovákiai evangélikus egyházban egy jó szándékú akció indult, "Tíz templomot az áttelepült éknek!" jelszóval. A jó szándék azonban nagyrészt csak jó szándék maradt, mert a tíz templomból mindössze három épült meg, egy Nesvadyban, ahová kiskőrösiek jutottak, egy Szencen (v Senci), ahol a pitvarosiak telepedtek le, egy pedig legújabban Dolny Péterben (Szentpéter), ahol az áttelepültek zömét békéscsabaiak adják. * * * Most, húsz év után is még nehéz lemérni a lakosságcsere igazi jelentőségét. Szlovákia szerte találkozni azzal a véleménnyel, hogy a lakosságcsere célját tévesztett, értelmetlen dolog volt, a benesi polgári nacionalizmus szüleménye. [...] A szlovák népiség szempontjából pedig kifejezetten káros. Az össz-szlovákságban a csabai, szarvasi, tót-komlósi, kiskőrösi, nyíregyházi stb. szlovákok egy-egy sehol másutt meg nem található színfoltot jelentettek, nyelvi sajátságokkal, egyéni népi szokásaikkal, amelyeket új lakó-helyükön megőrizni nem tudnak. Nem tudják megőrizni már csak azért sem, mert nem maradnak meg egy tömbben Komáromban, Érsekújváron stb., hanem egyre foko-zódóbb mértékben szétszóródnak egész Csehszlovákia területén, elveszítve népi sajá-tosságaikat. Az áttelepültek az ott kapott házat-földet tíz évig el nem adhatták. Most azonban már eladhatják s ezt egyre többen meg is teszik, mennek az időközben felnőtt és más helyeken elhelyezkedett gyermekeik után. * * * A Felső Magyarországról 250 év előtt Békéscsabára jött evangélikus vallású szlovák telepesek utódainak egy része tehát visszatelepült, ha nem is ősi lakóhelyére, mégis az északi részekre, Csehszlovákia területére. A vándorút köre ezzel bezárult. A 250 év azonban nem múlt el nyomtalanul. Amerre a csabaiak ez alatt az idő alatt jártak, mindenfelé virágzó városok és falvak keletkeztek. És mindenek felett itt maradt az az 50-60.000 lakosú szép, gazdag Békéscsaba, a maga romantikus tanyáival, sokezer holdas közös gazdaságaival, füstölgő kéményű gyáraival, ég felé mutató templomtornyaival, hogy hangos szóval hirdesse egy maroknyi, szlovák eredetű, evangélikus hitű néptöredék szorgalmát, jövőbe vetett reménységét, élniakarását. 80