Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása
Ez a terjeszkedés, nagy általánosságban beszélve, kétféle módon történt. Egyfelől többé-kevésbé szervezett telepítési akciók formájában, másfelől pedig csendes, észrevétlen szétszivárgás formájában. Előbb az egyiket, aztán a másikat tárgyalom, nem a települések jelentősége, hanem - amennyire ennek megállapítása lehetséges időrendjük sorrendjében. Telepítési akciók. Parcellázások a) Ambrózfalva [...] Ambrózfalva, volt telepesközség 1844-ben keletkezett Békéscsabáról odaköltözött evangélikus vallású, szlovák nemzetiségű lakosokból. 1848 előtt úrbéres község volt, lakosai 1871-ben a kincstártól megvásárolták az egész községet, mely nagyközséggé alakult. 22 A letelepedés és községalapítás történetét részletesen közli az 1925. évi ápr. 15-i püspöklátogatási jegyzőkönyv. "A békéscsabai szőlőkben és tanyákon szétszórtan lakozó, szegényebb sorsban lévő, tót anyanyelvű nép gyenge házait az ottani uradalom elpusztítani, ledönteni akarta s a valóságban többek házait le is rombolta, megsemmisítette. Békéscsaba város elöljárósága ezen szegényebb sorsban lévő népnek az 1843. évben azon tanácsot adta, hogy Pécskára menjenek és ott kérjék meg a kamarai uraságot valamelyik kamarai pusztaságnak részükre lakóhelyül való átengedése céljából. Maxim János és Jancsik András mentek ezen urasághoz és ígérve lett Kövegy puszta, amely azonban nekik nem tetszett, azért, mert földterülete kicsi, kevés volt; majd feltűnt Pitvaros puszta. Ebből a pusztából lett átadva egy rész, miután egy részén régóta laktak tót anyanyelvű lakosok. Tehát az Úrnak 1844-ik esztendejében a békéscsabai szőlőkből és szétszórtan levő tanyákról költözött ide a szegényebb sorsban levő nép s már ezen év tavaszán hozzákezdtek a lakások építéséhez, amiben a kamara is segítette őket, amennyiben minden egyes numerus, mely 20 holdat tett ki, után 40 krajcárosokban 200 forint kölcsönben részesítette az illető telepest, amely kölcsönt 6 éven belül kellett letörleszteni. Ambrózfalva elnevezését a temesvári közigazgatás igazgatójától, báró Ambrózy Lajostól nyerte, ki az itteni letelepülőknek a patrónusa volt. Ambrózfalva kezdetben Pitvaros, majd 3 év múlva Tótkomlós filiája volt. Az 1850. évben lett anyaegyházközség. 23 Az új település neve előbb Új- Pitvaros volt, később lett Ambrózfalva, a nép azonban sokáig egyszerűen "Malá-Cabá"-nak (Kis-Csabának) nevezte, hiszen kizárólag békéscsabai lakosok alapították. Békéscsabai családnevek a letelepedés idejéből: Ambrus, Andó, Baukó, Belicza, Bárányi, Bohus, Bocsik, Betkó, Cselóvszki, Csernyik, Csicsely, Csirik, Czabarka, Fájó, Gubis, Gulykás, Hajskó, Havran, Hrabóvszki, Jancsik, Kraszko, Krisztof, Krnács, Koszecz, Lipták, Lipniczki, Maxin, Marko, Mochnács, Mokran, Osgyan, Ondrik, Opauszki, Pataj, Pikó, Pribojszki, Rocskár, Stefánik, Such, Szlávik, Szlovák, Szuszekár, Szovszki, Vlcsko stb. Vermes 135. Ambrózfalvi püspöklátogatási jkv. 1925. 57
