Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A Békéscsabát alapító Nógrád megyei telepescsaládok házassági kapcsolatai egykori szülőföldjükkel a letelepedés utáni időkben
munkra, hogy ez a fajta kapcsolat Békéscsaba és az elhagyott szülőföld között egészen jelentős lehetett. Az eddigiek során megállapítottuk azt is, hogy az okmányainkkal igazolt 28 nógrádi házasfél a Haan Lajosnál szereplő 11 és nála nem szereplő 4, összesen tehát 15 helységből származott, fenntartva annak lehetőségét, hogy a származási helyként 5 ízben használt "Nógrád vm." általános megjelölés is takarhat újabb helységeket, így azok száma a tizenötnél több lehetett. [...] A békéscsabai telepesek utódai - az egy Sámsonházát kivéve - főként Nógrád megye északi, Losonc feletti területének őslakosságával létesítettek házassági kapcsolatokat. 6. Amiről az okmányok nem beszélnek Az előző pontok során a rendelkezésünkre álló okmányok: keresztlevelek és házassági anyakönyv alapján vita tárgyává nem tehető ténybeli megállapításokat tettünk, vannak azonban - témánkat érintő - oly kérdések is, amelyekről az okmányok nem beszélnek. Ezekkel kapcsolatban megengedhetünk magunknak logikai következtetéseket, sőt akár egyenes valószínűsítéseket, feltételezéseket is. Az egyik érdekes kérdés: Vajon hogyan ismerkedhettek meg a békéscsabai és nógrádi fiatalok egymással annyira, hogy ismeretségükből házasság jöhetett létre? Nos, nem szabad kizárnunk azt a lehetőséget sem, hogy a fiatalok némely esetben talán nem is ismerték egymást, hiszen abban a korban gyermekeik házasságáról igen gyakran korlátlan hatalommal a szülők döntöttek. Viszont nem szabad kizárnunk a személyes ismeretség lehetőségét sem. Az elszakadt rokonság körében a keresztelők és a lakodalmak lehettek oly alkalmak, amelyeken a csabai telepesek, ill. utódaik a nógrádi rokonokkal összejöttek, fiaik- leányaik megismerkedhettek egymással, s ez ismeretség újabb rokoni kapcsolatokat eredményezhetett. A temetéseket ki kell zárnunk az ismerkedési alkalmak sorából, hiszen a halottakat egy-két nap alatt kellett eltemetni, a nagy távolság miatt egyszerűen nem volt idő a temetésen való megjelenésre. Egy következő, szintén érdekes kérdés: Mi lehet a magyarázata annak, hogy e "vegyes" házasságok esetében döntő többségben a nők voltak Nógrád megyeiek, a férfiak pedig békéscsabaiak? (28 párnál 23 menyasszony volt Nógrád megyei és csak 5, ill. 6 vőlegény.) A jelenségnek lehet oly magyarázata is, hogy a Nógrád megyei földesurak nem szívesen járultak hozzá férfi jobbágyaik elköltözéséhez, az asszonynépet könnyebben nélkülözhették a munkában. Jogosan gondolhatunk azonban arra is, hogy a szegényes körülmények között élő Nógrád megyei jobbágylányok készségesen vállalkoztak akár szülőföldjük, rokonságuk elhagyására is, csakhogy a viszonylag módosabb békéscsabai legények valamelyikéhez fejhez mehessenek s egyszer majd maguk is földdel, tanyával rendelkező családokban gazdasszonyok (páni gazdinak) lehessenek. Nagyon valószínű, hogy a kicsiny hátárral, sovány talajjal szerénykedő Nógrád megyei jobbágyfalucskákban valóságos legendák keringhettek az Alföldre szakadt rokonok gazdagságáról, szerencséjéről. További izgalmas kérdés az is, hogy a békéscsabai telepes-utódoknak az egykori 46
