Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

megkedvelésében, megismerésében. Persze, kérdés, hogy ki csinálja, szervezze, végezze mindezt? Nos, magától természetesen nem megy. De ha országunk annyira komolyan veszi a nemzetiségi kérdést, hogy egy minisztériummal, a Művelődésügyi Minisztériummal kapcsolatban külön Nemzetiségi Osztályt szervezett, akkor talán nem elképzelhetetlen az sem, hogy Békéscsabán - és másutt is - a városi-községi tanács művelődési osztályánál megbízzanak valakit, egy nemzetiségi előadót, aki nem aktákat tologatna, hanem akinek feladata lenne a nemzetiségi kulturális élet szervezése, alkalmas módozatok megkeresése. Ezzel kapcsolatban hasznos és szükséges lenne az egykori önkéntes nemzetiségi munkások felkutatása, munkába állítása, akik sokban lehetnének a hivatalos szervek segítségére. Meg kell valósítani mielőbb - amiről egyébként szó van - a múzeum szlovák osztályát, annak állandó kiállítása városunk szlovák lakosságát segítené népi értékeinek megbecsülésében. Külön - és bizony igen nehéz - feladat a békéscsabai szlovák lakosságot a szlovák irodalmi termékek olvasására rávenni, illetve ehhez visszavezetni (valamikor itt széleskörű, lelkes olvasótábora volt a szlovák betűnek). Nehéz feladat ez több okból is. Az első a nyelvi nehézség, A szlovák iskolát nem járt nemzetiségiek az írott irodalmi szlovák nyelvet alig-alig értik s éppen ezért nehezen szánják el magukat szlovák könyv kézbevételére. A nyelvi nehézségekkel való birkózást csak abban az esetben vállalják szívesen, ha olyat olvashatnak, ami érdekli őket. Ez pedig elsősorban az ő saját életük. Ami nem róluk, nem közvetlenül az ő életükről szól, annak elolvasására nehezen szánják el magukat, bizonysága ennek az is, hogy mily kevés olvasója van körükben a Ludové Noviny-nak és a Nás Kalendárnak. Ők a napi politikát jobban megértik a magyar lapokból, a szakismereteket is könnyebben szerzik meg magyar szakkönyvekből. A szlovák irodalmi klasszikusok, vagy modernek témái tőlük oly távol esnek, hogy ily könyveket parancsra sem vennének a kezükbe. De ha olvashatnának - nem tájszólásban, de - szép irodalmi szlovák nyelven írt kiadványokat a saját városukról, annak múltjáról és természetesen jelenéről is, eleikről, azok ide érkezéséről, itteni életéről akár prózában, akár versben, akkor vállalnák a küszködést a nyelvvel, szívesen olvasnának irodalmi szlovák szöveget is. A lényeg: nem elég.határon túl írt és megjelent könyveket behozni s nekik olvasásra kínálni, hanem kifejezetten az ő számukra kellene könyveket írni és kiadni, talán bizonyos megalkuvások árán is, igazodva az ő - hibájukon kívül - szűk érdeklődési körükhöz. - De hát mindez nem megy magától, ezt valakinek csinálnia kell. Befejező mondat: ha a békéscsabai szlovákság fölemelése érdekében megtesszük mindazt, ami még megtehető, akkor napjainkkal nem ér véget, hanem folytatódni fog a jövőben is "Békéscsaba nemzetiségi története". 40