Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

Erzsébethelyen nagy sikert aratott előadás megismételhetése esetére e második előadás tiszta jövedelmét a Jánossy polgármester vezette nyomorenyhítő akció javára ajánlották fel. így kaptak engedélyt arra, hogy a darabot bent a városban, a Kisgazda Egylet székházában is előadhassák. Erre az előadásra a bemutató után egy hétre került sor. Az előadás nem folyt le zavartalanul, mert az akkor létező hazafias szervezetek, főként az egyetemisták bajtársi szövetségének tagjai a kisgazda székház teljes világítását kikapcsolták, mégis, bár késéssel, az előadás megtörtént. Ezzel megtört a jég és a csabai szlovák nyelvű színjátszás elindult mintegy egy évtizedig tartó, sikerekben gazdag útjára. Később nem egy előadást a város legnagyobb előadótermében, a városi színházban is megrendezhettek.

72 Az első néhány darab és előadás rendezője Pluhár Mihály volt, akit azonban a rendőrség örökké zaklatott, az orosházi kommunista sejttel való kapcsolattartás gyanúja miatt letartóztatott; 1935-1937 között többet volt vizsgálati fogságban, mint szabadlábon, s bár végül is fölmentették, oly súlyos betegséget szerzett, hogy idő előtt, 1938-ban meghalt.

73 Munkáját Szekerka János és Zahorán Mátyás vették át. [...] A következő időkben még előbbre jutott a csabai szlovák műkedvelő színjátszás, amennyiben a kezdeti külterületi kocsmahelyiség, majd a kisgazda székház és a Városi Vigadó termei után feljutott igazi színpadra is a Városi Színházba. Itt adták elő 1938. február 26-án Csepregi: Sárga csikóját (Zlty zrebec) szlovák fordításban. E darab rendezője Duna György volt. A békéscsabai szlovák műkedvelő színjátszás a maga csúcspontját mégis 1939. május 15-én érte el, amikor is a Városi Színházban előadásra került a helyi népi író: Gercsi János Vysluzená zena (A megszolgált feleség) c. vígjátéka. Itt tehát nemcsak a szereplők, hanem a szerző is csabai volt s a darab is végig csabai szlovák dialektusban szólt. Ez a körülmény csak fokozta a közönség tetszését. Egyébként ez a darab rádiószínjátékká átdolgozva 1938. június 26-án a pozsonyi szlovák rádióban is előadásra került.

74 E műkedvelő színi előadások nagy szerepet játszottak abban, hogy a csabai szlovák kisebbség a két világháború között tanulta megismerni és megszeretni a maga már-már elfelejtett anyanyelvét. Az előadások rendezői, a "SPOLOK" tagjai tehát igen dicséretes és eredményes kulturális és öntudatébresztgető munkát végeztek hosszú éveken át. Sajnos, munkájuk nemsokára hirtelen megszakadt. Mint lenni szokott, itt is személyi torzsalkodás támadt a vezetők között, másrészt elvi ellentétek is jelentkeztek. Némelyek ugyanis nehezen viselték el azt, hogy az egyházi keretben nemcsak biztonságot jelentő oltalom, hanem ellenőrzés alatt is állottak, ezért azzal a jelszóval, hogy ők "nem bújnak a papok reverendája mögé", külön váltak, s a Kistabán utcai Szoláréknál kezdtek összejárni. E két eredőjű széthúzás végül is a SPOLOK széthullásához és az oly sikeres munka megszűnéséhez vezetett. [...] 4. Nemzetiségi helyzet a "magyarosodás korának" végén [...] Az 1880-ban még 25.339 leket számláló szlovákság 1941-re 16.781 lélekre IL Szekerka 73 Pluhár 74 S. r. 1938. 1/10. 32