Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

Abban azonban nincs közöttük eltérés, hogy Áchim András bőséges humorral megáldott ember volt, ha ez a humor a kíméletlen harc hevében néha talán túl erős formában jelentkezett is nála. Az alábbiakban Áchim L. Andrással kapcsolatos néhány történet következik. A nagy lakoma Áchim L. András az urakat ingyenélőknek, a nép született ellenségeinek tartotta, ezért, ahol lehetett borsot tört orruk alá, megalázta, nevetségessé tette őket. Egyszer is - névnapján - a városházi urakat meghívta tanyájára vendégségbe. Volt ott étel-ital fölösen, a főattrakció mégis a birkapaprikás volt, amit nem akárhol tudnak jól készíteni. Az urak farkasétvággyal ettek, nem kímélték a házigazdát, hogy kieszik mindenéből. De csakhamar tünedezni kezdtek az asztal mellől, egyik a másik után, arra a helyre, ahová a király is gyalog jár. Áchim ugyanis a paprikásba jó adag ricinust kevert. Nagy hahotával fogadta vendégeit, amikor azok a megpróbáltatásoktól kimerülve, sápadtan visszaszállingóztak a szobába. Áchim azonban nemcsak ellenfelei rovására csinált tréfákat, nem kimélte ő legjobb embereit sem. Egyik leghűségesebb híve volt Pollák Arnold zsidó kocsmáros, akinek Berényi úti ivója volt Áchim híveinek és korteseinek fő találkozó helye. Egyszer tanyáján ezt a Pollákot is az öntudatlanságig leitatta, egy koporsóforma ládába rakatta s a béressel kocsin így küldte haza a városba. Pollákné ott ájult el a kocsinál, amikor férjét koporsóban fekve, mozdulatlanul meglátta. [...] A kukások gyónnak Áchim dohányt is termelt. Négy kukás család volt tanyáján, mindnyájan római katolikusok. Egy novemberi napon, a dohány beszállítása után, azt mondja nekik Áchim: - Holnap kijön a plébános úr, készüljenek kendtek, gyónni és áldozni fognak. Nem nézhetem, hogy így, templom nélkül éljenek. Másnap megérkezett a plébános, a kukások szépen felöltözve, családtagjaikkal együtt gyóntak, áldoztak. Amikor elérkezett az ideje, hogy a kukások gazdájukkal elszámolják a dohánytermést (harmadából termelték), Áchim egy noteszt vett elő s azt módja: - Kend, János 183 kg dohányt lopott, azt 1,20 forintjával adta el, abból kendnek jár 73,20 Ft, nekem pedig 146,40 Ft, ezt levonom, így kap kend ennyit, meg ennyit. És így számolt el a többi hárommal is. A kukások csuklottak, csodálkoztak, még sem szólhattak semmit, mert a lopás igaz volt. A dolog magyarázata pedig nem más, csak az, hogy Áchim Csabáról egy színészt hozott ki tanyájára, aki a színház ruhatárából vett papi ruhába öltözve gyóntatta meg a kukásokat, kiszedve belőlük minden titkukat, amiért is Áchimtól tíz forintot és egy jó ebédet kapott. 303