Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

egy gyermektemetésen a választott: "Jak snadno ruze vadnou" [Mily könnyen hervadnak a virágok] (Funebrál 194. sz.) éneket énekelte. Tudvalevő, hogy ennek az éneknek, illetve dallamának az első két sora teljesen egyezik a "Haragszik a rózsám anyja" kezdetű magyar nóta dallamával. Povázsai (szép bariton hangja volt) rázendít. Amikor a harmadik sorhoz ér, nem az egyházi dallamot, hanem a nótáét fújja tovább s egyszer csak azon veszi észre magát, hogy egyedül marad az éneklésben. Ki is tépte a Funebrálból ezt az éneket, hogy szégyenbe ne jusson miatta máskor is. Ked sylaba nevynde [Amikor nem jön ki a szótag] Andrassovicz György tanító (1802-1852), Uhrin Károly nagyapja, kiváló orgonista volt. Sohasem vitt magával a templomba kottát. Egy újévkor a szlovák istentiszteleten a "Rok novy zase k nám prisel" (Tr.112.) éneknél véletlenül a [Az új év ismét eljött hozzánk] [Az égből jövő angyalok] "S nebe prisedse anjelé" (Tr.103.) karácsonyi ének dallamát kezdte el játszani. Ment is az szépen addig, hogy "Radujme se, veselme se," [Örüljünk, viduljunk], de már az utolsó sornál beállt a botrány. Nem jött ki a lépés. Kevesebb volt a szótag. De ez nem hozta zavarba a kántort, csak kiorgonálta és kiénekelte ezt is ilyenfomán: "V tomto novém roce-ce-ce!" [Ebben az új évbeee!] [...] Iskolai élet Egy község lakosságának életében nagyjelentőségű tényező az iskola. A jó tanító pedig a régi világban is mindig valóban "a nép embere" volt. Nekünk is van bőven a tanítókról és az iskolai életről szóló csabai történetünk, azonban mivel az iskolák nagy része egyházi iskola volt, e történetekből sok az előző, az egyházi életről szóló fejezetben nyert elhelyezést. Itt éppen csak néhány kap most helyet. A szellemi munka megbecsülése Gálik János, Bohus László, Lipták Pál s még néhány egyházi tanítónak saját földje is volt, ezért amikor a háború alatt mindenféle fizetéspótlék, ruhasegély stb. volt divatban, ők e földi jókból nem részesedhettek, mert "gazdagoknak" számítottak. A maguk részéről ezt természetesen sérelmezték, szervezkedtek, felosztották egymás között a presbitérium tagjait, ki kihez megy el, hogy meggyőzze őt igazságukról. Gálik Jánosnak is jutott néhány, iskolájához közel lakó presbiter. Fölkeresi az elsőt s érvel: - Ma mindenkinek nehéz. Nekünk is. Mi is olyan tanítók vagyunk, mint a többiek stb. stb. Majd előrukkol a véleménye szerint leghatásosabb érvvel. - Pán Presbiter! Ja som sa za 12 rokov u&l v sTcolách a vᣠgondáS predsa viae platu má, ako ja! [Presbiter Úr! Én 12 évet tanultam az iskolákban, a maga kondásának mégis több a fizetése, mint nekem!] - Ale ten aj robi! [De az dolgozik is!] volt a válasz. A ruhasegély végleg kútba esett. [...) 300