Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

Biztos befektetés Koren Pál lelkész még pitvarosi működése alatt a vallásalapítványi földek parcellázása alkalmával szerzett 300 holdat. Ezt később békéscsabai lelkészkedése idején eladta s a pénzt részvényekbe fektette. Lelkésztársának, Szeberényi Lajosnak Fényesen volt 70 hold földje és sokat panaszkodott Korennek, hogy mennyi baja van a felesekkel, bérlőkkel. Ha meg egy nedves év jön, a talajvíz elviszi az egész termést. - Ha neked volnék, eladnám az egész földet. Látod, nekem nincs egyéb gondom, mint a közgyűlés után levágni a couponokat és beváltani. Sem adót nem fizetek, sem elemi csapások nem viszik el termésemet - mondja neki Korén. Jött az első világháború. A pénz 1917-ben erősen romlani kezdett, a részvények után is kellett már adót fizetni. Végül a pénz is, a részvények is egészen elértéktelenedtek. Odalett Korén egész féltve-vigyázott vagyona. Találkozik a két pap. - No, Pali, vágod e a couponokat? - Kérdi Korentől Szeberényi. Korén jobb kezével nagyot sújt a levegőbe és szótlanul tovább megy. Hej, az a csizmaszár! A békéscsabai evangélikusoknál régóta megvan a hivatásos násznagyfunerátori, csabai kifejezéssel élve: a sztarejsí rendszer. Voltak és vannak a gyülekezetben arra többékevésbé alkalmas férfiak, akik - persze illő tiszteletdíj „fejében - vállalkoznak a temetéssel, vagy esketéssel kapcsolatos összes rendezési teendők elvégzésére. A sztarejsi jár el a városnál, az állami anyakönyvi hivatalban, ő intézi az ügyeket az egyháznál (harangoztatás, sírásás, kántor, lelkész mozgósítása), a gyászháznál ő vezeti a virrasztást, lakodalomban búcsúztatja a menyasszonyt a szülőktől és nem utolsó sorban ő közvetítette a múltban a stólát, a szolgálatért járó tiszteletdíjat a lelkészhez. Az egyik legismertebb és legkedveltebb sztarejsi volt az 1920-40-es években Zsilák Urban Mihály az Arany utcában, ő mondta el az alábbi történetet. '•, - Fiatal, huszonegynéhány éves ember voltam csak, amikor ráadtam a fejemet a násznagyságra. Úgy éreztem, illő bemutatkoznom a lelkészeknek, ezért sorra vettem őket, hogy egyúttal pártfogásukat is kérjem. Amikor az erélyességéről, pontosságáról ismert Korén Pál espereshez kopogtattam be, ő előbb kikérdezett, ki fia-borja vagyok, majd hirtelen ezekkel a szavakkal fordult felém: - Szóval, te fiam, sztarejsi akarsz lenni? - Isten segítségével azt szeretném, válaszoltam. - No és mond csak - folytatta a faggatást - nem lyukas a nadrágod zsebe? - Nem egészen értettem a kérdést, hát zavartan válaszoltam: Nős vagyok, a feleségem rendben tartja a ruhámat. - No, csak azért! - Folytatta emelt hangon az esperes - mert nem szeretném, ha lyukas zsebedből a csizmaszáradba csúszna az a forint, amit nekem küld a család! (Amint arra bizony volt már példa.) Szemléltető oktatás Még egy Korén történet. Korén Pál szigorú, fegyelmet megkövetelő ember volt. Megtette, hogy amikor a város egyik előkelő ura elkésve, már a prédikáció alatt jött be a templomba s mégis megszokott helyére, az első padba igyekezett, Korén félbeszakította a prédikációját s rászólt: - Aki késve jön a templomba, húzódjék meg az utolsó padban és ne zavarja 297