Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

olyan helyre tévedhetett, hol a lelke is elveszett. Gye si keso, gye? [Hol vagy kese, hol?] Kedves volt a kutyánk szörnyen, feledni sem tudjuk könnyen, mindig nálunk szolgált híven, megbecsültük érte szépen. Gye si szkapav, gye? [Hová tűntél, hová?] Keso kutyám! mit csináltál? Hű gazdádtól elpártoltál? Talán mástól kaptál koncot, oda zsebed azért vonzott? Kivo keso, ki! Hej! Lám keso, rosszul tetted, Nálunk megvolt becsületed, kormánypárton már azóta fel is vettek ebadóra. Kivo keso, ki! A mi pártunk - igaz - szegény, nem dobhatott zsíros "lepényt", de azért az rossz csere vót, most fizethetsz kutyaadót. Kivo keso, ki! Ez a csípős kortesnóta annyira csúffá tette a község előtt Lepény Pál uramat, hogy haláláig nem feledte. Haan Béla a város főügyésze volt, rendívül mogorva ember. Róla terjesztették el, hogy minden szilveszterkor fölmegy a padlásra, megöleli a szarufát, ott nevet vagy két óra hosszat, - hogy azután többé egész évben ne kelljen nevetnie. [...] Egyházi élet Ismeretes, hogy régebben az egyes helységek községi és egyházi vezetése szorosan összefüggött egymással, nem egy helyen a községi vezetők voltak a helybeli gyülekezet ügyeinek intézői is. És amikor később a községi és egyházi vezetés külön vált is egymástól, a kettő között a szoros kapcsolat azután is még megmaradt. Nem egy helyen a község népe azonos volt a gyülekezet népével. Békéscsabán a lakosság abszolút többsége hosszú időn át evangélikus volt, érthető, hogy ez egyház életének eseményei és vezetői az egész lakosság 295