Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

Lajos pánszláv hírét egyénisége két vonásának köszönhette. Egyfelől igen überaus gondolkozású volt, aki mindenfajta erőszakot és sovinizmust megvetett s az embernek anyanyelvéhez való jogát a legszentebb jogok egyikének tartotta. Másrészt Szeberényi Lajosnak az volt az egyéni látása, hogy a békéscsabai evangélikus nép vallásossága, egyháziassága elválaszthatatlanul össze van kötve kedves énekeskönyvével, a Tranosciusszal s így azon keresztül a szlovák nyelvvel is. Ezért történt, hogy ő a magyarosítás minden formáját ellenezte, sőt, a természetes magyarosodás folyamatát is - ha megállítani nem is tudta, de legalább lassítani igyekezett. így pl. a végsőkig harcolt azért, hogy az evangélikus egyház iskoláiban legalább a hitoktatás szlovák nyelven végeztessék, pedig egyre több evangélikus szülő éppen azért vette ki az egyházi iskolából és adta állami iskolába gyermekét, hogy az ne legyen kénytelen az egyáltalában nem, vagy csak aüg beszélt szlovák nyelven tanulni a hittant. A magyarság és szlovákság egymás közötti küzdelmére jellemző, hogy amikor a békéscsaba-erzsébethelyi evangélikusok arra kérték az egyházat (1906-ban), hogy az ő templomukban is tartassanak magyar nyelven istentiszteletek, legalább minden hónap első vasárnapján és nagy ünnepeken, a szlovák istentiszteletek utáni időben, tehát azok sérelme nélkül, akkor az egyház képviselőtestülete 1906. dec. 27-iki ülésén a kérés teljesítését megtagadta. Csak az egyházmegyei közgyűlés, ahová fellebbezés révén került az ügy, juttatta nyelvi jogaikhoz az erzsébethelyi magyar híveket.

66 Hasonló magyarellenes magatartást tanúsított a képviselőtestület egy másik alkalommal is. A Korén Pál halálával megüresedett állásra lelkészt kellett választani (1922.). A gyülekezet három lekészt hívott meg bemutatkozó szolgálatra, megjelölve az egyes próbaszónoklatok vasárnapját is. Amikor aztán a gyűlésen elhangzott az indítvány, hogy a bemutatkozó lelkészek ne csak szlovák, hanem magyar nyelvű prédikációt is tartsanak, akkor a gyűlés ezt az indítványt nagy többséggel elutasította, mintha a gyülekezetnek nem is lennének magyar anyanyelvű tagjai

67 Pedig Békéscsabán ekkor már 45,9 % volt a magyarság aránya. Kilengések voltak ezek, amelyek érzékeltetik a szlovák-magyar nyelvi harc éles voltát. Az egyházon belüli szlovák-magyar nyelvi csatározás a maga csúcspontját éppen az' előbb említett lelkészválasztáson érte el. A két Szeberényi érthetően olyan lelkésztársat akart, aki az ő nézeteiket vallja a nyelvi kérdésben is. Ezért ők a "szlovákpap"-nak tekintett Kellő Gusztáv szarvasi lelkész mellett exponálták magukat. Erre azonban összefogott a másik oldal is, a szlovák-párttal szemben létrejött egy magyarpárt, mely Kelloval szemben a Zólyom megyei bábaszéki születésű Jakabfi (azelőtt Jakubek) György pilisi lelkész melett tört lándzsát. Elkeseredett választási harc kezdődött röpcédulákkal, utcai járdákra meszelt jelszavakkal, a másik párt jelöltjének ócsárolásával. A választás végül is a "magyar-párt" jelöltjének, Jakabfi Györgynek a győzelmével végződött (1922. jún. 5.). Nem mintha a "magyarok" lettek volna többen, nem mintha a hazafias jelszavak hatottak volna különösebben, hanem egyszerűen azért, mert a csabai gyülekezet népe nem volt hajlandó a papválasztást politikai kérdésnek tekinteni. Jakabfi György érces hangja, ugyanakkor szép szlovák beszéde is jobban tetszett Kellő Gusztáv fályolozott hangjával szemben s így a szlovák hívek is 66 A-B. jkv. 1907. 37. 67 Presb. jkv. 1922. máj. 4. 96. 25