Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Adalékok Békéscsaba szociális és kulturális történetéhez
"... hajlandó vagyok megengedni, hogy a békéscsabai tanyákon már felállított 2 községi iskola az ág.hitv. ev. hitközségnek adassék át s a még felállítandó szükséges iskolák is ág. hitv. ev. jellegűek legyenek; feltételül tűzöm azonban, hogy egyebekben is megtartva a m. évi április hó 23-án 5600 sz. a. kelt rendeletemet, a szükséges 8 iskola még f. tanévben felállíttassák s valamennyi iskola tannyelve magyar legyen..." Későbbi tárgyalások eredményeként az egyház a már meglevő dobozmegyeri és bodzási két iskoláján kívül újabb hetet - ugyan nem egyszerre, de két részletben megszervezett. Mindjárt az 1891. évben felállította új iskoláit Sopronyon, Telekgerendáson (ma Csorvás-alsó), Fényesen és Fürjesen (ez utóbbi kettőt a községtől vette át), majd a következő 1892. esztendőben újabb három tanyai tantermet és tanítói lakást épített, még pedig Nagymegyeren (Szlyúka-iskola), Kereken és Gerendás-tanyán (Legelő-Gerendás), amely iskolák mindegyikébe okleveles tanítókat választott s ezzel a zugiskolák a békéscsabai tanyavilágban közel fél évszázados működés után végleg megszűntek. f> Zugiskolák a mérlegen Tudva azt, hogy a tárgyalt zugiskolákban képesítés nélküli iparos, paraszt és napszámos emberek tanítottak, alkalomszerűen bérelt, földespadozatú, sötét tanyai szobácskákban, nem teljes tanéven át, hanem rendszerint csak öt, legfeljebb hat hónapig, nagy a kísértésünk kimondani az ítéletet: Ezeknek a zugiskoláknak a puszta léte is kultúrbotrány, a hazai oktatásügy letörölhetetlen szégyene. Az ilyenfajta ítélet azonban egyoldalú s éppen azért igazságtalan lenne. A száz év előtti zugiskolákat nem lehet mai iskolák és modern tanyai kollégiumok mértékével mérni, hanem a maguk korának a körülményei között kell őket vizsgálnunk. Mint Nyíregyházán, Kecskeméten, sőt általában Alföld-szerte, 40 úgy Békéscsabán is a lakosságnak a múlt század derekán megindult tanyákra költözését sem a község, sem az egyház nem nézte jó szemmel, sőt ellenezte is. A község jól látta, hogy a tanyákra kiköltözött lakosait közmunkák, adóbehajtás stb. esetében nem fogja tudni elérni, az egyház pedig félt attól, hogy a határban szétszórtan élő hívei elszoknak a templomtól, meggyöngül hitéletük. Ezért sem a község, sem az egyház nem akarta ezt az elvándorlási folyamatot tanyai iskolák szervezésével erősíteni. De ha akár a község, akár az egyház kész is lett volna kezdettől fogva a tanyai iskolák alapítására, jószándéka haszontalan maradt volna, mert egészen kb. 1870-ig a tanyai lakosság folytonos mozgásban volt, nem élt egyazon helyen. A tanyák lakói ekkor ugyanis évenként elszegődő cselédek, béresek voltak, meg árendások, kik ma itt, holnap amott szolgáltak, illetve béreltek földet. Amely környéken 20-30 iskoláskorú gyermek akadt, ott a szülők alkalmi magániskolát szerveztek. Ha azonban egy-két év múlva a tanyák lakói más gazdákhoz, a határ más részébe költöztek, elfogyván a gyermekek, az iskola a régi helyén megszűnt, ellenben egy másik helyen más iskola létesült, amint a szükség diktálta. Tehát tantermeket, tanítói lakásokat építeni, azokban okleveles tanítókat alkalmazni ennyire változó, bizonytalan körülmények között ésszerűtlen és ezért lehetetlen is lett volna. A szülők tehát gyermekeik 40 Márkus 137 -138. (Gróf) 243
