Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban
A városi adószedő sáfárok az egyház központi hivatalához tartozó (Luther u. 1. sz.) sáfári irodában hivataloskodtak. Az asztal két oldalán 2-2 adószedő sáfár üldögélt. Mindegyiknek a saját kerületében lakó egyháztagok számára külön adószedő naplója volt, az egyházi adó különféle nemeinek megfelelő rovatozással. Mert a hívek fizettek párbért, házadót, földadót (mindegyiket pénzben és búzában is), ezenkívül keresetadót, stb. Minden adózó egyháztagnak külön adókönyvecskéje volt, azt magával hozta, a sáfár nyugtázási céllal abba is, de meg a sáfári naplóba is bejegyezte a bevételezett összegeket. Az egyháztag e könyvecske jóvoltából mindig tisztában lehetett azzal, hogy mennyi a hátraléka, illetve, hogy rendben van-e az adója. Az elmúlt két és fél évszázad folyamán természetesen az egyházi adó is sok változáson ment át, nemcsak összegszerűség, hanem adócím tekintetében is. Érdekes adónem, helyesebben adóelnevezés volt pl. az "ágy után" fizetett egyházi adó. Ez a hitvesi ágyat jelentette, tehát azonos a későbbi egy-egy pár után fizetendő "párbérrel". Hogy valóban erről és nem bútordarabokról van itt szó, azt mutatja a "fél ágy" után, özvegyek, magányos felnőttek által fizetett (később: fél pár után fizetett) adó. Hadd álljon itt egy erre vonatkozó jegyzőkönyvi pont, előbb magyar fordításban, majd eredeti szlovák nyelvű formájában is. "1. pont: Miként szedessék f. évben az egyházi adó, hogy a szolgálattevők kifizethetők legyenek s azonfelül valami még maradjon is az egyházi szükségletekre. Egyhangúlag elhatároztatott, hogy egy-egy ágy után 30 kr., fél ágy után 15 krajcár szedendő." Szlovák eredetiben: "Pro 1. mo. Jako se tohoto Roku má Colleda wybírati, aby se sluzebnost wyplatilo a netco aby i k potrebam Cyrkwi pozustalo. Jednomyslne naryzeno jest, aby od postely wzate byli 30 gr. a od pol posteli 15 Grajcjaruv..." 20 A békéscsabai evangélikus egyház dicséretére váljék, hogy adózási rendszere régtől fogva szociális szellemű, vagyis a hívek vagyoni állapotának megfelelően progresszív jellegű volt. Az ország sok más gyülekezetében áttörhetetlennek bizonyult a gazdaréteg önző szemlélete, mely szerint sem a ház, sem a föld, sem pedig a ló, ökör nem járván templomba, minden egyháztag, akár szegény, akár gazdag, egyformán terheltessék meg az egyházi járulékokkal. Békéscsabán a gazdaréteg belátta e személet antiszociális és bibliaellenes voltát s ezért itt csak a párbér volt egyforma egy időben, vagyona után külön adót fizetett mindenki. Külön dicséretére válik a csabai evangélikus gazdarétegnek, hogy ezt az Őket terhelő adózási formát igen korán, már 1854-ben elfogadták s hozzá csaknem teljes egyhangúsággal. De hadd álljon itt teljes szövegében az idevonatkozó jegyzőkönyvi pont: "XXXII. Az új adóterv, melynek egyik célja az egyház jövedelmeit növelni, másik az egyes egyháztagok adózása közt igazságosabb arányt behozni, bőven megvitatván, a következő pontokban történt megállapodás, ú.m. 1. Hogy valamint eddig, úgy ezentúl is minden pár fizessen egy véka búzát. 2. Az ev. lakosok birtokában levő 42.974 hold föld minden holdjától az egyház Presb. jkv. 1815. jan. 4-1. p. 197
