Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban

son, ki a Vészei hidi egyházi szőlőskertbe, vagy valamelyik tanyai iskolába, vagy pedig éppen Medgyesegyházára, a gyülekezet ottani 436 kisholdas birtokára. A hívek már messziről megismerték az egyházi lovakat, kocsist, ismerték az egyházi hintó zörgését is, így aztán innen is, onnan is, hangos szóval, vagy némán megemelt kalappal köszöntötték a város lakói a gyülekezet első emberét, a pán kurátort. A gondnok egy napja nagyjából a következőképpen alakult. Reggel nyolc előtt érkezett a hivatalba s azonnal bevonult irodájába. Az ezután érkező sáfárok mindegyike bement hozzá őt üdvözölni, nála jelentkezni. A gazdasáfár ekkor mindjárt munkamegbeszélést is folytatott vele, megtárgyalva a gazdaságban végzendő aznapi teendőket. A reggeli istentiszteletre szóló harangszó végefelé a gondnok kijött a külső irodába és feltette a kérdést: A sáfár urak közül kinek van kedve s ideje ma vele menni a templomba? A sáfárok közül azok, akiknek nem volt sürgős reszortmunkájuk, a gondnok vezetésével beballagtak a kistemplomba, ahol az oltár és a papi szék között levő gondnoki-sáfári padban foglaltak helyet. A templomozás után a gondnok rendszerint irodai, pénztári munkát végzett. A sáfároktól beszedte az elszámolandó pénzt, kifizetéseket eszközölt vásárolt árukért, vagy munkadíjakat fizetett ki az egyháznál dolgozott mesterembereknek. Megnézhette a magtárban, pincében folyó munkát. Ez déli 12-ig tartott. Du. 2 órára jött be újra a hivatalba, s ekkor vagy a délelőtti bevételeket, kiadásokat másolta be a gondnoki (pénztári) naplóba, vagy pedig ilyenkor délután kocsizott ki külső területekre, a szőlőskertbe, valamelyik temetőbe, vagy a tanyai iskolák valamelyikébe. Délután 5-kor véget ért napi szolgálata.

13 A gondnokot mindig csak egy évre választották, de akivel meg voltak elégedve, annak mandátumát még kétszer meghosszabbították. így tehát a gondnok szolgálati ideje rendszerint három esztendőre terjedt. Az 1800-as évek első évtizedeiben a gondnokválasztás (az általános tisztújítás keretében) november végén történt s a megválasztottak az esküt december elején, advent első vasárnapján tették le. Szolgálatuk tehát az un. "egyházi esztendőkhöz igazodott. A választás menete ekkor még az volt, hogy a presbitérium állított jelölteket a tisztségekre, de a jelölt megválasztásához a két lelkész jóváhagyó szavazata volt szükséges. Idézet egykori presbiteri jegyzőkönyvből, magyar fordításban: "Tekintettel arra, hogy az egyházi esztendő véget ért, mindenekelőtt is az egyházi tisztségek megújítása látszik szükségesnek. Mivel a gondnokjelölés tárgyában tanácskozás tartatott s azon az eddigi kurátor, Áchim Mátyás rátermettségére, hűségére s a közjó érdekében eddig végzett munkájára való tekintettel teljesen egyhangúlag első helyen jelöltetni s a Nagytiszteletű Uraknak ajánltatni határoztatott, mire a Nagytiszteletű Urak az őket megillető Vota Electivaikat a presbitérium általános óhajához csatolván. Áchim Mátyás a jövő 1826/27. évre is kurátorrá választtatott, illetve a kurátorságban megerősíttetett." Ugyanez az eredeti szlovák nyelvű szöveggel: "Z ohledu toho, ze Rok Cyrkewní ku konci prisel, predewsím Úradu Cyrkewního obnowení za potrebné uznáne bylo. A tu kdyz se strani Candidowaní na Curatorstwo 13 uo. 194