Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Békéscsabai tanyavilág
Volt benne sok jó, tagadhatatlan. Mindenekelőtt is a földműves embernek a földjéhez való közelsége. Az alföldi nagy helységekből a 10-20 km-re fekvő földeket nem lehetett volna rendesen művelni. A gazda örökösen úton lett volna, reggel ki, este be, minden nap 20-40 kilómétereket kocsizva. így pedig állandóan ott volt a földjén. Sem az ő, sem igásállatjának ereje nem pazarlódott el üres jövés-menésre, hanem szinte utolsó cseppjéig a termelő munkának jutott. Azután: a tanyán sokkal több jószágot lehetett tartani, mint a városban és hozzá összehasonlíthatatlanul olcsóbban. A teheneket, a sertéseket ki lehetett hajtani a tarlóra, aratás után a baromfi az elhullott magot az utolsó szemig fölszedhette s így hasznosíthatta. A szűk és kopár udvaron megközelítőleg sem lehetett volna annyi szárnyast és olyan olcsón nevelni, mint a tanyán. A föld termő erejének a fenntartása is a tanyarendszerű gazdálkodás mellett volt könnyebb. A jószág etetéséhez szükséges takarmányt és a trágyaképzéshez szükséges szalmát nem kellett nagy távolságról, rossz utakon a városba szállítani, hogy aztán a kész trágyát megint ugyanazon az úton, de ellenkező irányban szállítsák ki a földekre, hanem minden ott volt a helyszínen. Összegezve: a tanyarendszerű gazdálkodás mellett volt az erő és időkihasználás a legjobb, tehát a mezőgazdasági termelés így volt a legolcsóbb. És ez nem mellékes szempont. Mégis, volt ennek a tanyai életformának nem egy súlyos hátránya is. Mindenekelőtt is a tanyai népesség szellemi elszigetelődése, az önző, a közzel nem törődő életszemlélet kialakulása. Azután a kultúra áldásainak - úgyszólván - teljes hiánya. Kövesút csak imitt-amott. Villany sehol, telefon sehol, a beteg alig juthatott orvosi segítséghez. Fűszerért, vagy az eladásra szánt tejjel naponként kilométereket kellett járni, gyógyszerért minden esetben a városba kellett menniAz iskolák sokáig osztatlanok, volt eset, hogy 100, sőt közel kétszáz gyermek volt egy tanító keze alatt, a tanítás színvonala éppen ezért csak messze alatta maradhatott a városinak. Havas-sáros időben az iskolás gyermekek napokra, néha hetekre elmaradtak a tanításról. De gazdaságilag is egyre több hátránya jelentkezett a tanyai életformának. Amíg a paraszti kisgazdaságnál csupán az önellátás volt a cél, addig nagyjában mindegy lehetett, hogy mennyit és milyen minőségűt termel. De a mezőgazdaságban is egyre inkább előtérbe került a kereskedelmi, sőt kifejezetten az export érdek. E célra pedig nemcsak egyszerűen első osztályú, hanem lehetőleg egyforma termény kellett. És éppen ez az egyformaság, a sok-sok apró gazdaságban, egyszerűen elérhetetlen volt. Még tovább menve: a mezőgazdaságnak is egyre inkább gépesednie kellett, ha nem akart valaki lemaradni a versenyben. Csakhogy traktort, nagyteljesítményű vetőaratógépet, kombájnt a kisegzisztenciák sem beszerezni, sem apró parcelláikon használni nem tudtak volna. így amit az olcsó termelés vonalán a földközelség révén megnyertek, azt a gépesítés hiánya miatt azonnal el is veszítették. Ez a rövidke summázás is világossá teheti számunkra, hogy helytelen volna a tanyarendszerű gazdálkodási és általában életformát agyba-főbe dicsérni csupán, de ugyanúgy kár lenne egyszerűen lecsepűlni is. A maga idejében és a maga helyén szükséges és jó volt. [...] 143
