Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Békéscsabai tanyavilág

BÉKÉSCSABAI TANYAVILÁG* Az alföldi tájnak, ezen belül Békéscsabának is egyik jellegzetessége a tanyarendszer. A város határán keresztül kocsizó ember elgyönyörködik a télen a hóból kikandikáló, nyáron pedig a végtelen kukoricatáblák és zöldelő akácok között megbúvó kedves tanyaépületekben. Festő ecsetjére való kép mindegyik. Az utóbbi néhány esztendőben azonban különös jelenségnek lehetünk tanúi. Egyre több az elhanyagolt külsejű, vagy szemmel láthatólag elhagyott, lakatlan tanya, sőt folyvást szaporodnak a határban az összedűlt, vagy lebontott tanyák romjai. Némelyiknek helyét már csak egy-egy gazzal-dudvával benőtt dombocska jelzi. Ezek a jelek kétségkívül azt mutatják, hogy az alföldi s benne a békéscsabai tanyavilág is túljutott fejlődésének csúcspontján s elérkezett számára a visszafejlődés, sőt minden valószínűség szerint a teljes megsemmisülés ideje. Dolgozatom címét így fogalmaztam meg: Békéscsabai tanyavilág, mert valóban egy egészen külön világ a tanyák világa. Egészen különleges annak a külső képe, egészen különleges az életformája és egészen különleges a népe is. Nem valami kevés, maroknyi emberről van itt szó. Mennyire jelentős a tanyavilág a város egészéhez viszonyítva, látni abból is, hogy Békéscsaba határában kerek számban 2500 tanyaépület állt és 1941-ben a város 52.404 lakosából 12.056 élt a tanyákon. Valóban egy egész "világ", de az előbb említett jelek szerint többé már nem épülő, kiteljesedő, hanem halálra készülő, süllyedő világ. Nos, ez adta nekem az indítást, hogy még mielőtt végleg elsüllyedne, jó volna történetét megírni, a tanyai élettel kapcsolatos ismereteket összegyűjteni, mert amint múlnak az évek és pusztul a tanyák világa, egyre nehezebbé válik számunkra ez a feladat. [...] A tanyarendszerű településforma kialakulásának okai Eredetileg hazánk minden tája tele volt szórva egymáshoz közel fekvő, sok-sok falucskával. Amint azt ma a Dunántúlon, Nógrádban, és más hegyes-dombos vidéken látjuk, ugyanaz volt a helyzet a török világ előtt az Alföldön is. Ez állítás igazát bizonyítja az a körülmény is, hogy a Nyírségben, a Szamosközön és a Tiszaháton, tehát azon az alföldi tájon, ahová a török a hajdúk éles kardja és a járhatatlan Ecsedi-láp miatt el nem jutott, ma is apró községek fekszenek sűrűn egymás mellett. Ezzel szemben az Alföld másik, török dúlta részén, ahol a lakosság kipusztult, vagy ahonnan a lakosok elmenekültek, az elhagyott kis falvak százszámra úgy eltűntek, hogy nyomuk sem maradt, illetve legfeljebb egy-egy dombocska, vagy eke nyomában kiforduló kődarab jelzi,hogy valamikor falu volt, emberek éltek azon a helyen is. * A tanulmány 1962-ben íródott. Részben közölve szlovákul a Národopis Stovákov v Madársky... 1975. évi kötetében (Bp. Főszerk. Balassa Iván). 131