Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében
tett Szelcsányi Pál is, aki 1813. február 19-én kelt végrendeletében legidősebb fiát, annak engedetlensége miatt mindenből kisemmizte. 15 Az örökösök egyenlőtlen részesedése (Nerovny podiel dedicov) [...] Általában az örökhagyók különbséget tettek örököseik között és nem egyformán elégítették ki őket a vagyonból. így pl. egyenlőtlen elbánásban részesültek a fiú és a leánygyermekek, ez utóbbiak, rendszerint kevesebbel voltak kénytelenek megelégedni. Farkas Mátyás is 1764-ből való végrendeletében két fiú unokájára 400,- Rh. forintot, tehát egyenként 200-200 forintot hagyott, ugyanakkor egy szem leányunokájának csak 50,- forint jutott, amit majd felnövekedvén, anyjától, Szarvas Andrásnétól követelhet, aki a pénzt kezeli. 16 Krnács András pedig 1768. április 4-én kelt végrendeletében - ezután szétosztandó egyéb jószágokon felül - legidősebb fiára két jármos ökröt hagyott, ugyanakkor "kedves Mariska lányának" csupán egy jó tehenet, "amivel meg kell elégednie." (... na com ma prestawaty). 17 Sőt bevett szokás volt a különbségtétel a fiúgyermekek esetében is, rendszerint az elsőszülött javára. Jánovszky János, akinek három fia volt, 1767. március 3-án kelt végrendeletében a háznak és a tanyának felerészét az elsőszülött fiúra hagyta, a két fiatalabb fiú pedig együttesen kapott fél házat és fél tanyát. 18 Az ilyen egyenlőtlenségek okát nem a szülői szeretet elfogultságában kell keresni első sorban, sokkal inkább a korszellemben, még pontosabban a jobbágycsalád akkori helyzetében. A ház és a föld öröklése ugyanis nem csak haszonnal, nyereséggel járt, de súlyos kötelezettségekkel is. Mivel pedig a birtok után nem csak pénzben kellett adózni, de - hogy csak egyet említsünk - mind a földesúr javára, mind pedig főleg háborús időkben a hadsereg javára is fuvar szolgáltatást kellett végezni, aminek a nők nem tudtak eleget tenni, s ezért a házat és a földet rendszerint a fiörökösök kapták, a leányokat tehénnel és pénzzel elégítették ki a szülők. Mivel pedig sem a földesúr, de a község elöljárósága sem kedvelte nyilvántartási okokból - a jobbágytelkek túlságos felaprózását, ez lehetett az oka annak, hogy gyakran az elsőszülött fiú kapta az egész birtokot, vagy annak legalább is a nagyobb részét, testvérei pedig kevesebbel, vagy mással voltak kénytelenek megelégedni. [...] Az adásvételi szerződések, illetve bejegyzésük egyszerűsége, hiányosságai (Jednoduchost kúpno-predajnych zmlúv a ich nedostatky) Gyakori eset, hogy az adásvétel megtörténtét egyoldalúan csak az eladó jelenti be a községházán, a vevő jelenléte nélkül, vagy legalábbis a vevő aláírása a Protocollumban nem szerepel. Példa rá az alábbi bejegyzés: 13 ML-Bcs. ir. 123. d. (Protocollum) 16 Prot. Cs. 12. 17 Uo. 17. 18 Uo. 10. 109
