Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

Bartók-ereklye Pusztaföldváron A Bartók centenáriumi nap közeledtével egyre gyakrabban olvashatunk, hallhatunk a nagy művész életútjáról, munkásságáról. Azt hiszem, semmi különös nincs abban, hogy ezekben a visszaemlékezésekben nem esik szó Bartók Béla pusztaföldvári kapcsolatairól, hiszen mint tudjuk, az itt töltött napok nem az alkotás, hanem a meghitt rokoni körben eltöltött pihenés alkalmai voltak. Amint a helyi visszaemlékezésekből kitűnik, Oláh Tóth Emiiné, Bartók Erzsébet, uradalmi intézőné a legmelegebb testvéri szeretettel igyekezett minél kellemesebbé tenni a művész és családja számára a vakáció napjait, az 1920-as és 30-as évek dereka táján. Van ugyanakkor olyan visszaemlékezünk is, idős Papp Andrásné, 65 éves asszony személyében, aki - mint az intézőék gyermekei mellé fogadott kis szobalány - elénekelte Bartók Bélának a "Kaszaperi bírónak jó két lovát mondanak" kezdetű népdalt, és igen élénken fel tudta idézni a művészhez és családjához fűződő emlékeit. Nem a mindenáron való bizonygatás vagy rámagyarázás szándékával, de helytörténeti szempontból is fontosnak tartjuk, hogy olyan sajátosan Bartók zongoradarabnak lett ihletője a hajdani lászlómajori tó éjszakai békakoncertje, mint az "Éjszaka zenéje" című csodálatosan szép és érdekes mű. Az újdonság, ami ezúttal közlésre ösztönzött, egy véletlen felfedezés. Kiérdemesült öreg harmóniumunkról van szó. Központi iskolánk 7. osztályos tantermének szögletében húzódik meg szerényen, és több mint 20 éve hűséges segítőm volt az ének-zene tanításában. Akkor került hozzánk, amikor az igazgatási körzetünkhöz tartozó szőlős-lászlómajori, elnéptelenedés miatt megszüntetett iskolánk ingóságait beszállítottuk. Gondolni sem mertük volna, hogy milyen kincs birtokába jutottunk, mígnem a véletlen megnyitotta a felismerés kapuját. Az 1923-ban megnyílt lászlómajori uradalmi iskola hajdani első tanítójának, néhai Szathmáry Máriának testvéröccse, a ma 70 esztendős, külföldön élő Szathmáry József nyugalmazott tanár nemrégiben rokonlátogatóban járt községünkben. Meghívtuk: nem tudna-e mesélni régi iskolatörténeti dolgokról? A közel egyórás, nagyon sok értékes helytörténeti adatot tartalmazó beszélgetést magnószalagra rögzítettük. Mivel visszaemlékezéséből az is kitűnt, hogy Bartók Bélával találkozott, beszélgetett, sőt játszani is hallotta az iskola akkor még vadonatúj harmóniumán, mi sem természetesebb, hogy megmutattuk neki öreg harmóniumunkat, amely ily módon "gyanúba keveredett". Szathmáry József idekapcsolódó szavait az audiotéchnika jóvoltából szó szerint idézem: "Most, hogy ennek a régi harmóniumnak szemrevételezéséről visszatértünk, és ez alkalommal jobbról-balról körbejárva konstatáltuk a rajta átviharzott évtizedeket, bebizonyítva látom, hogy ez a harmónium a pusztaszőlős-lászlómajori iskolának az egyetlen harmóniuma volt, sőt hozzáteszem, hogy a környék több kilométeres körzetének az egyetlen harmóniuma. Nem lehet vita tárgya, hogy ez az ütött - kopott, megfakult, színevesztett hangszer volt az, melynek négy oktávját és két regiszterét érintette a művész ujja, és ezen játszott kint Lászlómajorban."