Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

I. A CSEND SZIGETE BÉKÉSSÁMSONBAN

Ezek a hajdani - szerda, illetve vasárnap délelőtti - piacok, az adásvételi ügyletek lebonyolításán túl, számos egyéb faluközösségi, társadalmi megnyilvánulás lebonyolításának is kiváló alkalmai voltak. A vasárnap délelőtti piac például egyúttal "embörpiac" is volt. Magony Antal bácsiék sarki házának déli verőjén álldogáltak, kuporogtak a munkát kereső napszámosok, az elszerződni szándékozó summások, hónaposok vagy éves cselédek. Többnyire itt jöttek létre a gazdákkal kötött egyezségek, itt alakultak meg nyár derekán az arató- illetve cséplő-"bandák". A gyakran fél napon át várakozó, unatkozó emberek természetesen beszédbe elegyedtek, "meghányták-vetették" a világ dolgait, újságot olvastak, politizáltak. Mindezt és az áruikat hangos szóval kínálgatok piaci zsivalyát 9 óra tájban a kisbírói dobszó szakította félbe. Ez volt ugyanis a "publikáció" megkezdődésének sajátos jelzési módja. A dobszó elhangzását követően szertartásszerűen fellépdelt a kisbíró a "publikáció" szószékszerű emelvényére, és hangos szóval közhírré tette a községi elöljáróság legfrissebb rendelkezéseit éppúgy, mint a lakossági adásvételi hirdetéseket, az ingatlanforgalmi ajánlatokat, végül pedig a különféle társulatok, egyletek és körök aktuális rendezvényeinek híreit. Tömegkommunikáció volt ez a javából, amelynek szerepét és jelentőségét mi sem bizonyította jobban, mint az a csend és figyelem, amellyel a kisbíró személyét megtisztelte a publikációs "szószék" köré sereglő hatalmas embertömeg. A publikációt követően a piaci zsongás még egyszer felélénkült, majd lassan csomagolni kezdték megmaradt áruikat az eladók. Ettől kezdve a piac arculata merőben új jelleget öltött. A vásárlási lázállapotban futkosó tömeg ismét elcsendesült, és szívesen látott barátok, rokonok és régi ismerősök beszélgető kis csoportjaira tagozódott. Ezek a találkozások kiváló alkalmai voltak a rokoni, baráti kötelékek ápolásának, aminek jelentőségét így ötven év távlatából is érdemes átgondolni, ha lenne rá "időnk"! A szerdai piacok ezzel lényegében be is fejeződtek. A vasárnapiak ettől annyiban különböztek, hogy 10 óra tájban megcsendült a falu két kis harangja, s a fél órával azelőtt még zsongó piactéren már csak a templomba igyekvő, ünneplő ruhába öltözött emberekkel találkozhattunk. (Békés Megyei Népújság 1990. január 20.) A "korcsma elrongyolódott..." Bújócska a sámsoni Öregcsárda alagútjában Szülőfalum múltjában való kapirgálásaim során, mintegy 8-10 évvel ezelőtt, érintőlegesen már említést tettem a sámsoni Öregcsárda híres, de csak állítólagos "betyárszöktető" alagútjának történetéről.