Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

Ez utóbbiról tudni kell, hogy a Kárpát-medencében eddig egyetlen előfordulási helye a Csorvás vasút menti természetvédelmi terület és a Csongrád megyei Csomorkány környéke volt. A tudományos esemény jelentőségét nagyban növeli, hogy a két növénytani ritkaság éppen a bekerített és védelem alatt álló területen bukkant fel, ahol ily módon további hosszú századokra biztosítottnak tekinthetjük fennmaradásukat. A szép, világos sárga színben pompázó és alakzatban is igen hasonló két növényritkaságnak az elmúlt héten már sok új nézője akadt. Iskolás gyermekeink már másnap kirándultak a helyszínre, és csodálattal nézegették az évezredek óta titokban éldegélő ősi löszpusztai növényt. Mondanom sem kell, hogy csakis a drótkerítésen keresztül, ami azonban mit sem vont le a szenzáció örömélményéből. Nagyon szeretnénk remélni, hogy a felfedezés hírére idelátogató más érdeklődők is megelégszenek a néhány méteres látótávolságból való szemrevételezés élményével, tekintve, hogy egy vigyázatlan lépéssel helyrehozhatatlan kárt okozhatunk a két növénykülönlegességben. Úgy gondolom, községünk lakossága és a botanikai érdekesség miatt idelátogatók népes tábora azzal tudná legméltóbban kifejezni dr. Kiss István professzor iránti tiszteletét, ha mindent elkövetne annak érdekében, hogy a fél évszázaddal ezelőtt felfedezett, tíz éve védetté nyilvánított, és most egy újabb felfedezéssel gazdagított nagytatársánci Ősgyep az idők végtelenjéig megmaradjon háborítatlanul eredetiségében. Az utóbbi 10 év tapasztalata alapján remélhetjük, hogy szülőföldünknek ezt a parányiságában is hallatlanul értékes darabját nem a jól kifeszített drótkerítés, nem a kapuján elhelyezett jókora lakat, hanem az emberi felelősségtudat, az értelem és hagyománytisztelet szívünkben és tudatunkban felállított tilalomtáblája óvja meg az enyészettől. (Békés Megyei Népújság 1981. május 31.) Őszi pihenő a Harangoskútnál A levágott sarjúrendek már nem hevernek a pusztaföldvári Harangos - ér zsombékos hajlatán. Az időjárás ezen a nyáron olyannyira kedvezett az ártéri gyepszéna növekedésének, hogy idén már a negyedik kaszálás került boglyába a gondos gazda keze nyomán. Ezt a kedvező alkalmat kellet kivárnunk Szabó János bácsival, akit jó pár éve kapacitálok erre a harangoséri kirándulásra. Most szemügyre vehetjük, mert szárazra került az a különös alakú, középen behorpadt kis halom, amelyet hol a víz, hol pedig a kötésig érő fű takart el diszkréten az idelátogató elől. János bácsival és honismereti szakköri diákjaimmal már tavasszal, sőt a nyáron is jártunk itt harangoskút-keresőijen, de az említett okok miatt dolgavégezetlenül ballagtunk haza.