Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

ELEK LÁSZLÓ: A békésszentandrási felkelés irodalmi emlékei

- 87 volna meg a tömeges vérontás. Nem hisszük, hogy annyira befolyásolta és irányította az önmaga választotta téma belső logikája, a szerkesztés fegyelme, hogy emiatt nem szólt a többiek: Szilassy, Sebestyén, Pásztor, Matula, Berta, Szabó és a szentetornyai Szántó kivégzéséről, hiszen halálukkal még erőteljesebben, még nyomatékosabban tudhatott volna izgatni a szerencsétlen fölkelés és az árulónak tartott fővezér ellen. Attól félt, hogy a drákói szigorral büntető Habsburg-ház tekintélyének árt vele? Elgondolkodtató az is, miért nem beszélt arról a kegyetlen kegyelemről, amelyet akként gyakorolt a király, hogy a fentieken kivül még további 12 halálra ítéltnek megengedte, hogy hazárd-játékkal: kockavetéssel önmaguk döntsék el, ki legyen közülük a további 4 áldozat? A vérforraló "játék"on végül Mády Mihály, Kiss István, Kóródy János és Sígry Mihály vesztett. Olyan speciális, olyan látványos motívum ez, amely mindenképpen versbe kívánkozik, hogy a mondandó vizualitását növelje, erkölcsi súlyát, realitásértékét, drámaiságát erősítse és fokozza. A fennmaradt negyedik relikvia, az Új szomorú ének, miképpen a tumultuáríusok csendes országunkban fölzendülést tettek című drámai tördelésű versezet, nem érdemel bővebb ismertetést. Kioktató didakticizmusa, csöpögő Habsburg-imádata, az az alázatos tisztelet, amellyel egyrészt az ítélkezés bölcs mértéktartását, a büntetés enyheségét hirdeti, másrészt a "teljes biztonságot" nyújtó, katonai erényekben gazdag osztrák haderő előtt hódol, íróját a népellenes Mednyánszkyval rokonitja. Gyarló esztétikai érzékére vall, hogy azt sem veszi észre: mennél jobban érvel és deklamál a maga vélt igaza mellett, annál jobban -szinte törvényszerű következetességgel- veszíti el szavainak költői erejét és hitelét. Már a bevezető részben sem hagy semmi kétséget elfogult királypártisága felől. így áltatja a bizalmatlan és óvatos magyart, ki félti hazáját az acsarkodó ellenségtől: Drága, magyar fiam, légy jó reménségben! Megsegít Ausztria téged mindezekben, Csak egyedül bizzál annak erejében, Isten után való hív segedelmében.