Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

ELEK LÁSZLÓ: A békésszentandrási felkelés irodalmi emlékei

- 83 históriás éneket és egy dramatizált versezetet ismertetünk. Abban a hat évtizedes, fájdalom és közöny szülte szellemi és érzelmi vákuumban, amely a kuruc háború leverésétől a testőrírók által meghirdetett nyelvvédő, kultúrafejlesztő riadóig telepedett rá életünkre, viszonylag nem kevés ez. Az első kategóriába sorolható, terjedelmesebb Péró-ellenes versek szerzői -ahogy állítják- ott voltak a Budára hurcolt rabok - a Csonka toronyban sínylődő bebörtönzöttek között, ahol 169-ed magukkal "siralommal ették rendelt profuntjukat" - rabkenyerüket. Az egyik: - "a magyar raboknak kedvekért" írt, s 1735. szeptember 30-án befejezett Rebellis ének a Péró lázadásról szerzője pl. így kesergett műve záróformulájában: Rab voltam ezek közt, viseltem vasat is, A vasat viselvén hordoztam láncot is, Sírva ettem délben kenyeret, estve is, Estvét nagy bánatban értem, mint azok is. A Csonka torony volt helyem több rabokkal, Mely környülvítetett erős kűfalakkal, Melyben minden napon ültem nagy bánattal, Várván szabadulást gyakor óhajtással. A másik: a Péró téteményei és halála - ismertebb nevén a Péró veszedelme írója már valamivel többet sejtet a börtönélet hangulatából. Nála különben is jobban telítődik személyes lírával a hagyományos tényközlő, publicisztikus jellegű epikus forma. Világosabban érzékelhető a kuruc költészet lirico-agitatív előadásmódjának a specifikuma, bár a régi tipusú históriás énekek nem egy szokványos eleme és stílusfordulata felfedezhető benne. Mint társa, ő sem szól a saját kihallgatásáról. Nem mondja el, miként viselkedett az ún. "examinán" - a vallatásokon. Szavainak hitelét hasonló motívumokkal erősíti ő is: Vasakat viselvén, hordoztunk láncokat, Lábunkon hordoztunk nagy vaskarikákat, Nagy bánatban fújtunk mi magyar nótákat, Keservesen ettünk rendelt profuntunkat.