Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 510 mázott mérnök megállapítását, amelyből kiderült, hogy "az egész rétség Posványos és haszontalannal együtt tészen az egész határban Inguiner 175 Ur által kiadott plánum szerint 24.437,9 holdakat." Egy datálásában problémás, de tartalma alapján az 1788-as kataszteri anyaghoz kapcsol176 ható felmérés szerint a rétségek kiterjedése 30.935,5 kh. Mint közismert ez az adat tartalmazza a legelőterületet, s valószínűsíthetően még a kaszálókat is. Az adatok egymással történő összevetése arra az eredményre vezet, hogy a szigorúan vett közlegelők, hozzávetőleges számítás szerint a határ 10 %-át foglalhatták el. A rétségnek nevezett rész a faluhoz tartozó terület 70 Vára terjedhetett ki. Azonban ez utóbbit sem tekinthetjük teljesen alkalmatlan résznek, hiszen a szigeteken, a belső szárazabb térszíneken kívül az időjárás függvényében változhatott az a területrész, amit még megmenthettek a gazdálkodás számára. A rét és legelő területi adatai szintúgy csak támpontként szolgáltak. Az időjárás által meghatározottan a rétségen kaszáltak, szárazabb időszakban viszont legeltettek is. A legelők közül a pascuum valóban kicsi lehetett, s a parasztoknak ilyen tartalmú vallomásait bizton elfogadhatjuk. A határ eltérő adottságú részeinek megfelelően eltérőek a használhatóságra vonatkozó vélekedések is. A lakosok 1720-ban tett vallomásuk szerint, a szélesen kiöntő Sárrét miatt a terület harmadán a fű gyatra, hitvány és sással kevert, s csak 1/4-e tekinthető közepes szénát adó résznek. Az 1770-es tanúságtételben már szinte csak a negatív oldalak szerepeltek "Ollyas kaszállóink nintsenek, a mellyek az árvíztől mentek volnának, és a mellyek marha tartásra alkalmatos füvet teremné, ..177 nek. Igen fontos kérdés a kaszálók fűben való gazdagságának mennyiségi adatokkal történő alátámasztása, s annak az eldöntése, hogy azok elegendő füvet adtak-e vagy sem. 1720-ban a rétet annyira kövérnek találták, "hogy egy Kaszásnak a munkája után könnyen produkálhatnak 2 szekér szénát", de kiderült az is, hogy igen nádas, sásas a terület. Az 1788-as kateszteri felmérés szerint 30.935,5 kh-nyi rétségen 33.142,1 q szénát kaszáltak, s megállapították, hogy a sarjúkészítés nincs szo-