Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 49 A jóakaratú Olvasónak/8/ Tudd meg hát, ki betűzöd ez írást: mennyire kedves nékem e rónavidék! Dák honi két folyamár: itt Körösünk, ott túl Marosunk vize sok kanyarénak két ölelő karján emteti, fürdeti, nézd! Gyűjte az Úr lusztrumnyi/9/ időn hat szent sereget, hogy fénybe emelje nekünk hűn az Evangeliónt. Szűkre szabott szómból tudd: mint hódíta magának itt, magyarok mezein, hitbeli munka teret; s mennyi zavart okozott s bajt, szertezilálva Luthernek itteni táborait Zwingli,/10/ a bajkeverő. Tévtanaid, hidd, félrevezették jó eleinket majd két lusztrumon át, Zwingli, csalárd hitető! Szent Egyházunkat, a viszálytól szétdaraboltat eggyé nem tehetik bár, Lutherünk, tanaid: engedj, Jézus Urunk, eleinknek gyámola, nékünk a Te vetésedből kései bő aratást! Ámen! Első rész A Maros-Körös közi táj sajátos természeti viszonyairól l.§ A halandók mindig is nagy becsben tartották azt a hajlamot, amely kit-kit arra ösztökél, hogy valamely jelenséget személyesen is megismerjen, mohón kutasson, elemezzen, mérlegeljen, megfigyeljen, a tudni vágyó szellem kielégíthetetlenségében sajátos módszerekkel, fogásokkal vizsgálgasson, sőt másféle ismereteknél, tudományoknál többre is becsülték. A filozófus/llx/ az egyetemes tudás nevével tüntette ki, s az igazság legnemesebb ismérvei közé sorolta. Ezért mondja a komédiaíró Plautus: "Jobb szeretném tapasztalni, semmint emlékezni rá..."/12x/, azután Horatius: "...vagy joggal követel koszorút és díjat a bátor"/13x/, nemkülönben Cicero Catullusnak: "Hadd mondjam hát neked, Catullusom: nem annyira tudós, mint -és ez a több- tapasztalt",/14x/ /Ezúttal mégse várj tőlem holmi fennkölt, tudálékos értekezést, amibe beleizzad az ember, hanem csak afféle rögtönzött, keresetlen beszélgetésfélét, amilyen mifelénk bárkitől kitelik7 /15/ 2.§ Fogadd hát, jóakaratú Olvasóm, jó szívvel ezt a keveset, amit én