Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 497 téket kapunk, ami egyértelműen az erős kapcsolatot tükrözi. Mi következik mindezekből? A tavaszi termeivények lényegében azonos módon reagáltak a hatásokra. A szórás valóban magas, de annyira nem, hogy megkérdőjelezhető lenne a trendszámítás értelme is. Ha abból indulunk ki, hogy az összeíráskor tudatosan ferdítették el a valóságot, akkor miért nem történt az meg az őszi búza esetében is? Ha ferdítésről van szó, akár tudatos eltagadásáról a gazdák részéről, akár a termés egy részének megszerzéséről a decimátor esetében, nos mindkét esetben a próbacséplések eredményeinek, a növekedés ütemének a mérséklése lehetett az egyik járható út. A trend éppen az ellenkezőjét mutatja..Ha ferdítésről lenne szó, akkor szinte matematikai módszereket alkalmazott a tisztviselő, hiszen az annyira egyformán sikerült a tavaszi búza és tavaszi árpa esetében. Nem is szólva arról, hogy ez esetben az így kapott tendencia ugyancsak a valóságot tükrözné, még akkor is, ha az abszolút értékek nem is helyesek. Egyértelműen úgy foglalunk tehát állást, hogy a kapott eredmények megfelelnek a valóságnak. Viszont arra a kérdésre, hogy mi lehet az a hatás, amely a tavaszi vetések szemhozamát növelte, míg az ősziekét nem, a választ nem tudjuk. Van még egy elvi lehetőség az adatok megmagyarázására. Még pedig az, hogy a boglyák nagysága változott a vizsgált időszakban, de ezt kizárhatjuk, mert évről évre kellett volna változnia, ami a paraszti gazdálkodás általános ismeretében lehetetlen. A század második feléből rendelkezésünkre álló, közel két évtized termelési értékeit a felvilágosult abszolutizmus körültekintő, az állam érdekeit képviselő, s ezáltal a jobbágyság valós körülményei iránt érdeklődő politikájának köszönhetjük. Az 1760-as évek második felének rossz termelési eredményei arra késztették az uralkodóhoz tartozó köröket 1767-ben, hogy informálódjanak a terméskilátásokról (állat, gabonatermés, lélekszám és hamarosan a piaci árak felől is), s a gabonaki139 vitel esetleges megtiltása által oldják meg az élelmezési gondokat. A jelentések statisztikai fejlődésével nem kívánunk foglalkozni, hiszen azt áttekinti a "Számok és történelem" sorozatban megjelent úttörő jelentőségű kötet. Benda Gyula könyvében forráselemzésre nem vál-