Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

HERCZEG MIHÁLY: A majorsági gazdálkodás kezdetei Sámsonban

- 397 tély, Kenyere és Rárós felének, valamint az egész sámsoni puszta bérletéből. Amihez persze a korabeli törvények szerint joga is volt a grófnak, - hiszen a vásárhelyieknek semmi bizonyitékuk nem volt arra, hogy az elpusztult 21 helység határának használatához jogcímük lenne. így aztán a puszta szokásra hivatkozásuknak nem sok foganatja lett. Szántó Imre az 1950-es években tisztázta, hogy a török időkben elnéptelenedett alföldi tájakon csak a 18. század hatvanas éveiben szaporodott meg annyira a lakosság, hogy nagyobb arányú majorsági gazdálkodás2 ra lehessen gondolni. Az alföldi különleges viszonyok érvényesültek a Csongrád-vásárhelyi uradalomban is. Valódi, robotoltató majorsági üzemek helyett eleinte csak állattartó gazdaságok szerveződtek. Ilyen volt előbb a szegvári, majd derekegyházi központú uradalom, amelynek szerves tartozéka a sámsoni majorság. Az uradalom iratanyagából világosan kitetszik ez a tény. Előfordult, hogy a derekegyházi gulya telelését az jelentette, hogy lehajtották Körtvélyesbe, vagy Sámsonba, ahol trágyával, téli izékkel keritett akiokban szénázott a jószág, vagy legelészett az ottani vizenyős réten. Későbbről, a 18. század végéről, a 19. század elejéről olyan állat- és anyagátcsoportosításokról vannak adataink, amelyek sorra arra utalnak, hogy az egyes majorsági gazdaságok egyáltalán nem különültek el élesen egymástól, hanem a szerves összetartozás jegyében folyt bennük a majorsági gazdálkodás. Az alábbiakban előadandó történetünk sincs ezzel ellentétben, jóllehet ott a sámsoni puszta egy részének haszonbérbe adásáról lesz szó, de csak néhány évre szólóan. A derekegyházi nagy major az 1760-as évek közepére épült ki. A "majorságos puszták" -köztük: Sámson- még alig rendelkeztek épületekkel. Mintegy "külső legelői" voltak Derekegyháznak. Csak az urbárium behozatala (1772) után indult meg e pusztákon az épületek emelésével is lemérhető fejlődés, ami Sámson esetében Sváb Kristóf nevéhez fűződik. Erről lesz szó az alábbiakban. Előbb azonban meg kell emlékeznünk a földesúri gazdálkodás egy sajátos színfoltjáról, a dohánykertészetről.