Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

CSEH EDIT: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra

- 301 mokat is működtettek egyesek vagy kis csoportok. A gyulaiaknak az évi 3 vásár italárusításból, sütés-főzésből származó haszna biztos jövedelemforrás volt. Kaszálás idején kenyeret és egyéb ennivalót árultak a szomszéd pusztákon a gyulaiak. Németgyulán sok mesterember dolgozott, akik szakmájuk termékeivel kerestek megélhetést. A pénz hívó szava a kétegyháziakat az aradi várhoz, a szarvasiakat Bácska és Debrecen tájára is elcsalogatta, ott vállalva munkát. A jövedelmét növelni kivánó parasztember sokmindennel megpróbálkozott, több-kevesebb hasznot szerezve így. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a viszonylag távoli állandó piacok, a kedvezőtlen útviszonyok, gyakori vámszedés, akadályozták az árutermelés kibontakozását, a térség jobbágybirtokainak (valamint az uradalmi gazdálkodásnak is), megerősödését, piacra termelését. A szolgáltatások A jobbágy az általa használt földért, földesúri haszonvételekért pénz-, termény- és munkajáradékkal tartozott. A paraszti vallomások részletezően mutatják be a rendszeren belül a 3 uradalomban a lényegi pontokban hasonló, ugyanakkor esetenként az egyes uradalmakra jellemző, eltérő jegyeket. Mint a kontraktualista jobbágyok általában, főként pénzzel és terménnyel szolgáltak. A gyulai uradalom 16 helysége nem adta meg a cenzus nagyságát a vallomásokban, hanem a kontraktusban feljegyzettekre hivatkozott. Az 1768-ban kötött egyezségek szerint sessionként 2 Ft-ot fizettek, amelyhez a földjeikért fizetett terrágium kapcsolódott. Ez volt a census dominális. Az 1762-es kontraktusokban a puszták jórészé86 nek árendája is idekerült. A szentandrási és vári vallomásokból kiderül az ottani pénzbeli fizetség mértéke. A terményszolgáltatásokat vagy árendálták (azaz pénzen megváltották), vagy természetben adták. A gyulai uradalombeiiek kilenceddel,