Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 95 O.Leíszt Emma: BÉKÉS MEGYEI HÁZIADÓ ÖSSZEÍRÁSOK 1744-1758 BEVEZETÉS A XVIII. századi Békés megyét földrajzi tekintetben két különböző terület alkotta: keleti és északi része (a Körösök vidéke) mocsaras, nádas rétség, a déli és nyugati fele pedig járatlan pusztaság volt, melynek egyhangúságát alig szakította meg egy-egy domb, kútágas, vagy egy-egy félig vadon legelésző gulya. Keleti és északi része a halaknak, rákoknak és vizimadaraknak volt a tanyája. Kanyargó ereivel, sebesebb folyású fokaival, ki-ki szélesedő derekaival egészen más képet mutatott mint ma. Nád és káka borította a sekélyebb helyeket, csak néhol bukkantak ki a magasabb helyeken épült falvak s a szántóföldeknek, kaszálóknak használt földhátak. A megye XVIII. századbeli vízrajzáról a II. József idejében készült katonai felvétel megfelelő térképszelvényei és a hozzájuk csatlakozó leírások adnak szemléletes képet, amelyek a Körösök folyószabályozás előtti helyzetét tüntetik fel. A megjegyzések kiemelik, hogy a vízállás nagyon ingadozó, a vízmennyiség eloszlása egyenlőtlen volt, a sok kanyarulat, emelkedés és esés miatt a folyók szélessége és mélysége állandóan változott. Tavasszal alig, vagy nem volt képes a meder a lefolyó vízmennyiség befogadására, viszont júliustól kora őszig a leapadt folyó sokszor a medernek csak kis részét töltötte ki. A gondozatlan medrek okozták a szinte évenként ismétlődő árvizeket. Tavasszal és a nyár eleji zöldár idején a hirtelen lefutó víztömeg nem fért el a folyó medrében, átlépte a partokat és nagy területeket árasztott el. Ilyenkor az egész határ, sőt az utak nagy része is víz alá került.