Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

ELEK LÁSZLÓ: A békésszentandrási felkelés irodalmi emlékei

- 85 feldolgozás bűnéül róhatjuk fel a hamis tények makacs védelmezését és terjesztését, hiszen a börtönben nehezen lehetett tisztázni a valós körülményeket. Péró példamutató helytállása, méginkább pedig hőshöz méltó bátor vértanúhalála nagyon is meg kellett hogy kérdőjelezze az árulásról szőtt hipotézist. Mindenkiben. Gondoljuk csak el: megmenekült a haláltól Vértesiek követe is, azon egyszerű oknál fogva, hogy árulásával elősegítette a gyors ellenintézkedéseket; megkönnyítette a központi hatalom győzelmét. Pérót azonban a legbrutálisabb halállal sújtották. Azonnal lefogták és végig fogva tartották. Nem őrá bízták a felkelés leverését. Mint mondottuk - a két költői feldolgozás kiegészíti egymást. Egymás után olvasva, belőlük, egyfajta nemesi történelemszemléletnek alárendelve, a teljes eseménysor elénk tárul. Kezdve az árulónak hitt és bélyegezett ősz kapitányra szórt dühös átkokkal -mindkét mű ezzel indít-, Vértesieknek Péróval tervezett, de általuk ismeretlen okból meghiúsult pécskai találkozásáig, a békési zászlóbontástól és a csaknem 1.000 főre felduzzadt sereg rövid enumerációjától - seregszemléjétől (kiemelve itt a sarkadi gyalogokat és a bátor Csordás András kapitány vezette túri -mezőtúri- egységeket) egészen a rácok váratlan rajtaütéséig és Strbáék győzelméig, illetve a budai raboskodástól Péró kivégzéséig. A nép iránti rokonszenv és őszinte sajnálat megvallásat tekintve a Rebellis ének bibliai ismeretekben jártas, számottevő klasszikus műveltséggel bíró szerzője mond többet, aki a szentandrási vezetők félrevezetésén túl azért átkozza meg mindenekelőtt Pérót, mert Békés vármegyéből jeles férfiakat, Nemtelen, de vitéz nevendík ifjakat, Zselléreket, szolgákat, szabadosokat "rontott el" és hányatott fegyverre - azaz kardélre. Kétségtelen, hogy a két históriás ének legmegrázóbb jelenete: Péró halálának részletező leírása. Nem a költői ábrázolás művésziessége révén, hanem a kínzás rémítő brutalitása és az erőszakos halál vértanúkhoz méltó vállalása okán. Maga a száraz tényközlés is mély drámaiságot hordoz. Nincs szükség itt semmilyen hatáskeltő költői fogásra - az em-