Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 73 Utószóként említem meg, hogy a bevezetésn

ek a fordításomhoz felhasznált szövegvariánsokkal foglalkozó szakasza néhány kiegészítő megjegyzésr

e szorul. Tudniillik lezárt kéziratom leadása után jutott csak tudomásomra, hogy az Evangélikus Országos Levéltár (Budapest) egy eredeti Markoviczkéziratot őriz (jelzete: AGE VI.7.), amely a rávezetett megjegyzés ("Peculium Lud. Augusti Haan V.D.Min. Bcsabensis 1861.") tanúsága szerint Haan Lajos birtokában volt. Megvan tehát a már ismert 3 változaton kívül a negyedik is. (Lásd az 5.sz. jegyzetet!) Magában foglalja a Maros-Körös közének természeti viszonyait ismertető, 16 §-ra tagolt fejezetet. A Haan-kéziratéval azonos címirata (ideértve a négysoros verses előszót is), valamint szövege egyértelműen igazolja, hogy Haan erről a kéziratról készítette az A_ másolatot, amelynek szövegét még egy §-sal egészítette ki. Tartalmazza továbbá a Székács-kéziratban (C) található Appendix (címe: "Aphorismorum historica propagationem religionis Christiana in Hungária a passione Christi ad haec usque tempóra chronologice sistens") egy 1747-es keltezésű, terjedelmesebb változatát, ezzel a címmel: "Rubus ardens inconsumptibilis sive animadversiones celeberrimi viri D. Frid. Adolphi Lampe th. d. Ultrajectensis Históriáé eccles. reform, in Hung. Libri secundi. Annales ab anno MDXVIII. usque ad ann. MDXC. utrinque inclusive coordinatos, concinnatae per Matthiam Markowicz pastorem eccl. Szarvasiensis A.C. immeritum. MDCCXLVII." Részint a reformáció magyarországi térhódításának krónikája ez a dolgozat, részint vitairat, tudniillik Lampe utrechti teológussal szemben makacsul bizonygatja, hogy a hazai helvét hitvallású kálvinista gyülekezetek eleinte mind ágostai hitvallású lutherásunok voltak. Ezúttal csak abból a szempontból bír számunkra jelentőséggel, hogy a krónikás anyag folytatásaképpen magában foglalja a publikációnk 2. részében közölt gyülekezettörténeti fejezetet is; ezt helyezte át Haan a 17.§-ba, nyilván azzal a szándékkal, hogy a Markovicz által több változatban is összeállított emlékiratot egységes írásművé ötvözze. Minthogy -akárcsak az A_ és £ kéziratban- itt sem található, úgyhogy csak a ]3 változat 17. §-ában szerepel a Szarvast ismertető szövegrész, bizonyos, hogy Haan ezt a szakaszt Markovicz utóbb elkallódott Szarvas-történetéből vette át, s toldotta be szövegpótlás-, illetve kiegészítésképpen. (Lásd. a 6.sz. jegyzetet!) A Haan-kézirat 143. oldalán ugyanis a "habetur enim..." mondattöredék után ezt a megjegyzést olvashatjuk: "Caetera in manuscripto lacerato desunt." Magyarul: "Több nincs a csonka kéziratlapon." A jegyzetek kiegészítése végett említem meg végül, hogy az 1. részbeli 12T§ 1. bekezdésének utolsó mondatában szereplő "porkavaró szél" szókapcsolat után a szóban forgó kéziratban a szerző következő megjegyzését találjuk: "Jonas Corten Itiner. sui lib. I. cap. 4. etiam testatur, quod in illa regioné, qua itur Rosetta Cairum, Continue ventus cum sabulo vei arena ludit." Azaz: "Jonas Corten Itiner c. műve I.