Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 59 állítólag ezt a nevet viselő török kapitány emlékére nevezték volna el Szarvasnak. Én azonban nem hiszem, hogy a módfelett babonás törökök, akik ezt a népet magát is profetikus gyűlölettel üldözték, tűrték volna, hogy magyar nevet adjanak nekik. Afelől, hogy már 1552 tájt létezett itt az említett, Szarvas nevű község, ám utóbb az ellenséges támadások következtében pusztává vált, meggyőz bennünket az e vidéki községek megmaradt jegyzéke. Jóval valószínűbbnek tűnik azoknak a nézete, akik úgy vélik: a helységet arról a temérdek szarvasról nevezték el, amelyek ezen az annyiszor pusztán maradt vidéken, a Körös kies partjain csordaszám leltek alkalmas tanyahelyet, harmatos legelőt és hűs ivóvizet./45x/ Nemegyszer bizonygatták az én híveim (egyikük volt a letelepülést követőleg a legelső bíró, az én nagyra becsült keresztkomám, akit életkora és ítélkezése folytán nagy tekintély övezett, amíg csak élt), hogy a mezővárost/46/ mindenfelől környező réteken és nádasokban/47/ nagyon sok olyan, jókora marha nagyságú szarvast nyúztak meg, amelyeket vadászok nyila, golyója ejtett el. A magyar szarvas szó tudniillik latinul c e r v u s t jelent. Ezt a véleményt hitelesíti az a tény is, hogy Szarvas nevet adtak a mezőváros szívében emelkedő, félgömb alakú dombnak, mégpedig a lombos-árnyas lejtőit kedvelő szarvasok sokaságáról (ezt a halmot azonban a török utóbb kapával széthányta, palánkvárrá alakította át, köréje mély árkot ásott, bőven ellátva a vár északi oldala mentén elfolyó körös vizével; most szárazon áll, azaz tele van törmelékkel

); de azoknak a magas korukért tisztelt férfiaknak a tanúbizonysága is, akik valaha a helység török bégjét/48/ szolgálták. £.J/49/ Afféle fátlan, kopár domb, amit a magyarok h a 1 m vagy halom néven emlegetnek, rengeteg található ezen a hatalmas rónán. Van itt, Szarvas mezőváros közelében, a Csabára vezető út mentén is egy magas domb, amelyet a lakosok mindmáig Strázsahalomnak, azaz vigyázó-, őrvagy őrszemhalomnak neveznek. /Ugy látszik, a Szarvashalom nem az egész pusztának, hanem csupán a mezővárosnak adott nevet, mivel annak a pusztának a neve, amelyen a halom emelkedik, Halásztelek; hajdan nagy falu volt, és jó hangzású nevével együtt romos maradványai is mind a mai napig fennmaradtak. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy Szarvas mezőváros nem bír saját territóriummal, illetve birtokkal, hanem két szomszédos puszta határmezsgyéjén terül el. A mezővárost két egyenlő nagyságú részre osztja a Piac utca: egyfelől az északi városrész, rajta a palánkvár, az imaház, a parókia, az iskolák, a megyebiztos háza, az uradalmi ispán hajléka, a fából ácsolt, harangokkal és órával felszerelt harangtorony, továbbá a fallal kerített kocsma és vendégfogadó, Halásztelek pusztán fekszik; másfelől a déli városrész az elöljárósággal, a mészárszékkel, a katonai parancsnokság épületével és malommal Káka pusztán terül el. Azóta, hogy a török kiköltözött a szarvasi várból (vagyis 37 év óta), elhagyatott ez a térség; csupán épületek, kertek és szőlők nyoma látszik, úgyhogy mindeddig magam is tulajdon szememmel látom a szőlőtöveket, nézegethetem a híd romos maradványait a Körösben. A török építmények közül, kivéve egyetlen bolthajtásos téglaépületet