Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

BIELEK GÁBOR–JÁROLI JÓZSEF: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII. században

- 580 esnek a magyar népesség körében gyakori keresztnevekkel, a kettős stb. nevek egyik eleme is ezeket variálja. A teljes XVIII. századi gyulai katolikus keresztnévanyag azonban magán viseli nemcsak a magyar, hanem a Gyulára bevándorolt németség etnikai spcifikumait is. Az, hogy bizonyos névanyag mindkét etnikumnál gyakran előfordul, elsősorban a vallási azonosság, másodsorban a névadásban is megmutatkozó interetnikus kapcsolatokkal magyarázható. A kevésbé megterhelt, ritka, vagy egészen ritka nevekben érhetők azonban tetten azok az egyes etnikumra jellemző speciális vonások, amelyek az eltérő névadási gyakorlatot megmutatják. E névadási gyakorlatok kialakításában játszottak szerepet Gyula város sajátos adottságai (uradalmi központ, megyeszékhely, a magyar és a német szakrális kultúrkörből származó lakosság, a tridentinus barokk vallásosság idején újjászerveződött egyházközség, a megye egészéhez képest nagy számú magyar, de főleg német származású iparosság), amelyek viszonylagos nyitottságot biztosítottak újabb és újabb keresztnevek megjelenéséhez. Anyaggyűjtésünk során nem tudtunk kiterjeszkedni a gyulai katolikus népességbe beolvadt néptöredékeknek a névadási szokásaira, mint például az örmények, szerbek. Sajnálatosan nélkülöznünk kell a névörökléssel kapcsolatos jellemzők, a gyermek születésnapja és az azzal megegyező napon szereplő, vagy annak közelébe eső szent népnapjának hatását a névadásra, bemutató adatokat, mert a közel tízezer keresztelésből ezt számszerűen kigyűjteni eddig nem volt módunk. Mindezek és a dolgozatba felmerülő egyéb kérdések megválaszolása a további kutatások feladata lehet.