Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 512 síthető -egyértelmű bizonyíték erre nincs-, hogy azok elosztása nyilas rendszerben, évenként történt. Az árendás Cséffány pusztán is nyilasokat osztottak 1804-ben, de gyanítható, hogy ez esetben újabb terület használatba vételéről van szó. Ezen terület egy részén, a szállásokhoz kapcsolódott, tartós használatban lévő kaszállókkal találkozhatunk. Az elosztás és a használat felett a communitás felügyelt. A tanács sokszor panaszkodott a század végén a miatt, hogy a "Lakos Gazdák" közül többen a "kapott nyilast bosszúságból vagy megvetésből" más adófizető lakosoknak el szokták adni "nem elégedvén meg az Elöljáróság által adott részben" s ebből csalárdságok keletkeznek "minthogy a marhától esendő Árenda fizetéséhez aproportinált kaszáló nyilast többen is felesleg áron adják el". Az állattartás megoszlott a belső (Gara lapos) és külső legelő között- A bejáró marhák számára valóban szűk pascuumot "közönségesen" használták, miként a külső legelőket is. A vallomások ellentmondásosak abban, hogy ezen külső, bucsai legelőn mennyi barmot tarthattak. A nyilatkozatokban közös, hogy 2 gulyát legeltettek ott, de azok nagyságát ki 800, ki pedig 1600 darabra becsülte. Tartottak ezen felül egy ökörcsordát, valamint ménest. Akadtak olyanok is, akik tudtak arról, 182 hogy sertést (csürhét) is hajtottak a területre. Mindenesetre ezen határrész az 1770-80-as években elromlott. A már említett Mirhó gát átvágása miatt víz öntötte el a területet, "jó harmada maradt szárazon", 183 s a jószág "sárga lábú volt nagyobb részén". Az állatállomány számáról, összetételéről szinte csak a megyei, dicális összeírások árulkodnak. A század első felére vonatkozóan azokat Ember Győző már közzétette, s ezért ismertetésükre nem térünk ki. Ezen időszakra vonatkozóan a szerző megállapítja, hogy a sertést kivéve az állomány gyorsan fejlődött az egész vármegyében. A füzesgyarmati adatokat vizsgálva kiderítette, hogy az ökör és tehénállomány fejlődése elmaradt a megyei átlagtól, ezzel szemben a ló és juhtenyésztés méretei kiemelkedő helyet biztosítottak a településnek a megyebeli községek so,. 184 raban. A század utolsó harmadának számadatait (2.sz. grafikon) összevetve a