Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 484 végén a településnek pere támadt. A tanúvallomásokban kitértek a tanyák kérdésére is. A válaszadó kisújszállási pákászok, halászok tudtak azok létezéséről. Szél János pedig egészen konkrétan kimondta, hogy a "Berettyó innenső részén, Bucsa szélén 26 esztendők óta tud Tanyákat, nevezetesen Fülöp Péterén meg is fordult." A legtöbbet, pontosan négyet Pocsaji György nevezett meg, úgy mint az egyházét, Pataji Györ103 gyet, Eke Andrásét, Fülöp Györgyét. Az 1792-es peranyaghoz kapcsolt térkép, aminek nem tudjuk a pontos rajzolási idejét, bővíti ismereteinket, mert azon Nagy Péter tanyáját ábrázolták. A határ távoli részén, a földterület egyéni használatbavétele 1773 táján megkezdődött. Hogy az kapcsolatba hozható-e az úrbérrendezési eljárással vagy sem, nem tudjuk. Az elkövetkező évtizedekben a folyamat kibontakozni nem tudott, bizonyára a mocsaras terület akadályozta. Ugyanakkor valószínű az is, hogy a szántóföldi termelés már ez időben megindult e területen is. Feltételezhető az is, hogy az úrbérrendezés! eljárás során, amikor a határ felmérése még nem történt meg, ezt a határrészt be sem járta a bizottság. A tanyaépületek jellegéről nem tudunk, de bizonyos, hogy kialakítása az ott folyó gazdálkodáshoz elsősorban az állattartáshoz kapcsolódott. A határbeli elnevezések, a tanyásodás kapcsán lejegyzett tanúvallomások és a bucsai részt ábrázoló térkép még egy sajátos, (a mocsaras területeken máshol is megtalálható) jellegzetességre figyelmeztet. A szigetek azon részéről van szó, amelyet még a korban élő emberekről neveztek el. Ilyenek pl.: a Márkus, Farkas, Fülöp stb. szigetek. Utóbbinak a nevével a tanyás gazdák felsorolásánál is találkoztunk. Azokon szigetgazdálkodást, elsősorban állattartást folytattak, és 1770-1780105 tói az elnevezés alatt mezei kertet, tanyát is érthetünk. A kaszálók, legelők használatának szabályozása a közösség feladatának számított. Ez különösen az ugarnyomás hasznosításakor vált fontossá. A kaszálók terén változást az 1786-87-es év hozott, amikor valóban ki is mérték azokat. Persze a nagy határ, a vizek áradásai és a kiterjedt rétek miatt kérdés, hogy a kommunitas mennyire volt képes e téren szabályozó tevékenységét a valóságban is véghez vinni.