Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 483 hasonló szemléletre bukkanhatunk. Ezen alapelvek némelyike természetesen általánosan elterjedt lehetett, hiszen pl. a dunántúlon, Szentgálon a közösségi földből történő részesedés alapja ugyancsak a földtulajdon és a közterhek viselése volt. A nagyobb terheltetés pontos teljesítése adott öntudatot és hivatkozási alapot a földesgazdáknak, akiknek igazság érzetével még az is ellenkezett, hogy a földesúr a nagy jószágvagyonnal rendelkező társaiknak (zsellérek) kötelezően előírta a fertályföld kiutalását. A többnyire szegény, de -s ez rendkívül fontos momentum- a földdel nem is igen szívesen foglalkozó, elsősorban állattartásból megélni kívánók kizárásával zajlott le a rendezés. Arra nézve, hogy a "jó gazda emberek" és a pásztorkodó, zsellér elemek között - már korábban is kimutathatóak az ellentétek, egy 1770-ből származó, a szegény paraszti tudatot jól tükröző perszöveg a bizonyíték. Kovács György juhász sok embernek szitkozódva mondta az alábbi lázító szavakat: "Az Urak, a Farkasok és a Kutyák egy Törvényen vágynak... mert ami az Uraktól megmaradt a Kutyák megeszik, ami a Kutyák101 tói megmarad, a Farkasok megeszik". A szöveg igen sok lehúzásából nyilvánvaló, hogy a vallomást jobbára kikerekítették, mintsem azt ennyire szemléletesen maga a vádlott fogalmazta volna, de így is kétségtelenül utal az ellentétekre. Az 1788-as rendezés során nem csak a telkek számát emelték fel, tudomásul véve a ténylegesen művelt terület nagyságát, hanem a szántók kiterjedését is növelték. A legelő mezőből kiszakították a "Nagy és Kis Kecskés nevezetű szigeteket", s azokat az urbáriális földekhez kapcsolták. A terület a bucsai legelőhöz tartozott, a határ távoli részén húzódott. Közismert dolog, hogy a határ megművelésének módjában, a határ használat rendjének megválasztásában szerepe van a távolságnak. Napi kijárással optimálisan mintegy 5 km sugarú körön belüli területet művelhet102 tek. E miatt rögtön felvetődik a kérdés, hogy az Alföldön elterjedt szállásos (mezei kertes - tanyás) gazdálkodás nyomai mennyire mutathatók ki. A bucsai terület egyes részeinek hovatartozását illetően a század